Reggel, miután felébredtem, te voltál az első
gondolatom a gőzölgő kakaó felett.
mára már részem lettél, szeletke jóságom
a mindennapokra - vagy talán még annál is több.
ablak redőnye alatt szökik be a szürke fény,
meredten bámulom a tv pirosan világító gombját,
visszafelé számolom a napokat - mikor látlak újra,
mikor minden mozdulatban "szeretlek" rejtőzik.
benne lapul a meghajtott papírszívekben, amiket az
inged zsebébe teszek - nap, mint nap.
az összekulcsolva átfagyott kezekben és az
egybebújtatott lábakban - amiket folyton pakolgatsz.
a szoros ölelésekben egy hosszú nap után,
kócos hajunkban és az elszakad övemben
- még most is rejtély mi történt vele.
szóval várok, most csak csendben, ágyban üldögélve
nézem odakint a dermedt fákat, hogy veled még
átfagyni is jobb odakint, mint egyedül lenni idebent.
hogy minden találkozás kiszakít a valóságból, de
minden elválás visszaránt. pedig lassan megtanuljuk
kizárni a külvilágot - rebellisként ölelni egymást
a tömegben - csak lennél már itt és nevetnél
bele a csendbe itt körülöttem.  

forrás: http://talpam.blogspot.hu/

Mindennap emlékeztetni foglak, milyen csodálatos érzés, amikor a tested az enyémhez ér. Eszedbe juttatom a jó időszakokat, és segítek elfelejteni a rosszat. Emlékeztetlek, ki vagy, amikor az élet pofon üt, és kétségek ébrednek a szívedben. Berontok hozzád az éjszaka közepén, és addig csókollak, amíg a félelem nem lesz más, csak félelem, és már nem uralkodik fölötted. Vállalom a kockázatot az ingatag szíveddel szemben, ha ez azt jelenti, hogy az enyém.

Egy nap 86.400 másodpercből áll, melyből mindegyik számtalan opciót, lehetőséget és döntést tartogat.. de csak egy választható..

"Egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték."

Miért ragaszkodunk még úgy a csomagunkhoz akkor is, mikor kétségbeesve próbálunk továbblépni? Mert mindannyian tudjuk jól, hogy megeshet: túl hamar engedjük el.

Magadból kell magadnak adnod, motivációt csiholnod, olyan igazán megedzettet, ami aztán tűzön-vízen átvisz. Hiszen csak te vagy magadnak. Mindenki más ideiglenes átutazó. Ki rövidebb, ki hosszabb ideig marad az életedben, de nem kötheted a boldogságodat és a képességeidet másokhoz. Önmagadnak kell lenned minden körülmény között, és talán pont ez a legnehezebb. Egyensúlyban lenni minden életkörülményben önmagaddal.

Két megtört, csonka ember voltunk. Most eggyé váltunk. Soha senki nem fog úgy megérteni engem, mint ő. Soha senki nem fogja úgy megérteni őt, mint én. És soha senki nem fog változtatni ezen. Egybeolvadtunk, és kovácsoltunk magunkból valami erősebbet. Valami jobbat.

Nagyon jó film! Tanulságos, és elgondolkodtató!