"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk
egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat.
Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi
azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt,
magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az
enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt,
a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy
káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy
"Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy
tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert
mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!"
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk
valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük
el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért
élni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése