2012. szeptember 30., vasárnap

Köszönöm a 40.000 látogatót!:)
Imádlak titeket!:)♥
'Soha ne fordíts hátat az érzelmeidnek. Ha szereted, valld be! Az elején nem tudod még értékelni és felfogni, mit veszíthetsz, erre hónapokkal később döbbensz csak rá. Szóval tedd fel magadnak a kérdést: 'Megéri elveszíteni, félredobni azt akit szeretek?' Lehet, hogy rengeteg akadály áll a boldogság útjába, és egyszerűbb elnyomni az érzéseket, de az elnyomás alatt ott vannak, és rengetegszer elő fognak törni. Okosabb döntés hátat fordítani, mint egy picit harcolni valamiért, ami boldoggá tehet később? Soha ne hagyd veszni a szerelmet! Az utolsó percig megéri küzdeni. Mert második esély mindig van. A kérdés: 'Élsz-e vele vagy tovább szenvedsz és okozol szenvedést annak, aki a lelkét is kitenné érted...'

Mielőtt feladnád, gondold végig, hogy idáig miért tartottál ki.
'Vágytál, hogy szívből szeress, és szívből szeressenek. Vágytál rá, hívtad, kerested. Ott volt minden ébredésedben, minden elszenderedésben, minden napodban, minden pillanatodban. Álmodban. És most itt áll előtted. A valóságban.'
'Gyakrabban gondolok rá, mint beismerem. ...de sose beszélek se róla, se a történtekről. Visszahozza az összes megválaszolatlan kérdést. Visszahozza, a "mi lett volna, ha" kezdetű mondatokat, amelyeknél fájóbban kevés dolog marcangolja a lelket.'
'Annyi minden van most bennem, hogy már egy ideje nem is beszéltünk. Úgy érzem darabokra tép szét  a hiányod. Hiányzik a mosolyod és a mindent elmondó barna szemeid, az összes kimondott szavad, az üzeneteid, a nézéseid és pusztán az, hogy csak együtt legyünk. Hiányzik minden ami Te vagy!'
Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”

2012. szeptember 28., péntek

'Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél. Sose mond, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.'
'Sokan nem azért szenvednek, mert nem tudnak felejteni, hanem mert legbelül nem is akarnak...'
'Pedig pont ez a lényeg. Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él, mégis magával hoz egy másik világot. Akivel máshogy látsz, máshogy éled meg a mindennapokat. Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek és még szebbek az éjszakák. Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek. Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha nincs melletted.'
Mért változott meg minden? Mért lettünk idegenek? Az órákig tartó beszélgetések, nevetések vagy az ugratások hová lettek? Hol vannak a mosolyok? Hol vannak a sértődések? Hol vagyunk mi, és mért megyünk el egymás mellett?
~Annyira kemény vagy, hogy az már majdnem fakír, egy szavam eltüntet, mint a grafitot a radír ;)

2012. szeptember 26., szerda

,,Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint neki, és minden éjjel azzal aludtam. Amíg egy nap kezdett olyan illata lenni, mint nekem. Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt. De nem sikerült, mert... mert eltűnt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot. Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb és nehezebb."
Azt mondják egy percig tart, hogy észrevegyél valami különlegest, egy óra, hogy komolyan vedd, egy nap, hogy megszeresd és egy egész élet ahhoz, hogy elfelejtsd.
Volt mikor sokat jelentett nekem. Mára megváltozott minden. Ma már más jelent sokat... De örökké emlékezni fogok rá!

2012. szeptember 24., hétfő

Az egyetlen ok amiért képes vagyok minden egyes napot végigcsinálni, az a mosolyod.. 
Valami elkap, valami fojtogat.. valami szép csendben bassza el a dolgokat.
Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Ő az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét!
Ha meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogy az emberek mit mondanak róla, hanem figyeld meg, hogy Ő mit mond az emberekről.
Ha majd elkezdek hiányozni, ne felejtsd el, hogy Te engedted el a kezemet…
Féltékenység? Ugyan minek? Aki szeret, marad, Akit lehet, azt viszik. És akit el lehet vinni, azért nem kár.
Malacka: "Hogyan betűzöd azt, hogy SZERETET?"
Micimackó: "Ne betűzd, ÉREZD!"

2012. szeptember 23., vasárnap


Tudod, van aki némán ül, van aki megőrül, van aki szenved és van aki elmenekül, de néha van aki küzd és néha van aki nyer, ha belehalok, de nem adom fel.
Higgy, remélj és szeress, hogy boldog ember lehess!
A hűség nem érzés, hanem döntés, dönteni pedig úgy tudsz, ha a szívedre hallgatsz és az eszeddel betartod azt!
Az emberek nevetni fognak az álmaidon. Azután utálni fognak amikor valóra váltod!
Ha fontos neked a célod, akkor megoldást találsz, ha nem akkor kifogást.
Ha eljön az a nap, mikor már nem leszünk együtt, tarts a szívedben, ott maradok örökké!

2012. szeptember 20., csütörtök

A legrosszabb érzés a világon az, amikor egyszerre szeretsz és utálsz valakit. És nehéz csak nézni, ahogy a dolgok megváltoznak, miközben te csak annyit akartál, hogy a régiek maradjanak. Vicces, de butaság is, hogyan akarsz egyszerre mindent és semmit. Őrültség, amikor el akarod engedni, de még mindig kitartasz mellette, és amikor pedig tovább akarsz lépni, de ott maradsz, ahol elkezdted. Amikor az érzések jönnek és mennek és nem tudod eldönteni, hogy mit akarsz. Amikor annyi mondanivalód van, de nem tudod, hol kezd el. Amikor annyira akarod őt az életedben, de csak annyit tehetsz, hogy egyre messzebbre és messzebbre lököd magadtól. Nehéz visszagondolni, hogy milyenek voltak a dolgok régen, aztán rájuk nézni, hogy milyenek most, és ráébredni, hogy a dolgok már mások és soha nem lesznek ugyanolyanok, mint akkor. Azt mondogatod magadnak, hogy nem éri meg, de ha tényleg nem számítana, akkor nem töltenél annyi időt azzal, hogy ezen gondolkodsz.
Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.
Néha kell az ember életébe egy-egy vihar, amely felrázza. Megrettenti. Ami után más életet kezdhet és új céljai lehetnek. Ami után ismét szépnek láthatja a világot.
Minden aminek kezdete van, az egyszer véget ér.
Nem tudom körül írni mi ez az érzés csak annyit tudok, hogy ha ránézek, bármilyen boldogtalan is vagyok, egyszerűen a szám mosolyra gördül akarva, akaratlanul.
Kezdem elhinni a rémtörténeteket, hogy szörny él az ágyam alatt. Minden éjjel pofon vág, mikor rád gondolok. Apukám ezt a szörnyet elnevezte józan észnek.
Ahol az álom véget ér, ott kezdődik a valóság.

2012. szeptember 19., szerda

2012. szeptember 18., kedd

‎"Mindenkinek eljön az életébe az a pillanat amikor dönteni kell arról hogy mit is választ..Szórakozni akar és a legvégéről akarja elkezdeni, vagy akar valaki lenni egyetlen személy szemébe és boldog akar lenni örökre még ha a legelejéről kell elkezdeni és szenvedni. Érdemes felmérni a boldogság státuszát, valamint azokat a pillanatokat amik csak úgy elillannak de szívünkben örökre megmaradnak, de nézz szembe a valósággal és a fájdalommal ami gyötör és kezdj új életet ha nincs más lehetőség.. De a sors a Te kezedben van.:)"
‎~Mondd hogy mindent felforgattam, vagy hogy mindent elrontottam. Csak azt ne mondd, hogy nem voltam hatással az életedre.

2012. szeptember 16., vasárnap

Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik át a tengeren: levélben találkoznak. 
Először csak egy álom voltál, egy elérhetetlen álom... Utána valóság lettél, egy felfoghatatlan valóság... És most már csak egy emlék vagy, egy felejthetetlen emlék...:\♥
Elengedni a múltat nem könnyű, de ha van kiért, akkor megéri!
Nem is tudom mi a rosszabb, megtalálni és tudni, hogy nem kellesz neki, vagy örökké keresni..
Nehéz foglalkozni valakivel, amikor tudod, hogyha egy lépést előre lépsz, beleszeretsz, és ha egyet visszalépsz, elromlik a barátságotok.
Elegem van a világból, a holnapból, a mából,
elegem van az emberekből, magamból és másból,
Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,
elegem a megválaszolatlan kérdésekből.
Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,
Elegem van most már feladom a harcot.
Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,
Én, pedig csak némán állok az akasztófa alatt!
'Lehet, hogy én még nem akarok találkozni a herceggel. Lehet, hogy még randiznom kell néhány udvaronccal, lovászfiúval, kertésszel, vadásszal, törpével, mielőtt azt akarnám, hogy valaki megmentsen.'

2012. szeptember 12., szerda

- hiányzik?
- nem tudom.
- ezt nem lehet nem tudni.
- pedig nem olyan egyszerű. amikor olyan helyen vagyok, ahol régen együtt voltunk vagy elsétálok a bolt mellett, ahová együtt jártunk vásárolni vagy ha meghallgatok egy zenét, amit még ő mutatott, a gyomrom rögvest görcsbe rándul. eszembe jutnak az emlékek, a boldog reggelek, a soha ki nem hunyó láng, amikor megcsókolt. ilyenkor hiányzik. de, ha arra gondolok, hogy mennyit sírtam, hányszor álltam értetlenül egy egy vita előtt, hogy mindig bennem volt a hiba, ő soha sem tévedhetett, akkor csak annyit mondok: jobb ez így. szóval nem tudom. nagyon nehéz.
- és mi történik, ha meglátod?
- tudod, magam köré építettem egy falat, hogy semmiképp se tudjon ártani nekem. de, amikor meglátom az addig felhúzott védőfal összedől. onnantól kezdve megint jönnek a kis pillangók a gyomromba, a nehéz lélegzetvétel és a 'mi lenne, ha' kérdések sorozata.
- akkor ne mond, hogy nem tudod eldönteni, hogy hiányzik-e.
- igazad van, hiányzik. minden mozdulata, a szavai, az érintései. de legfőképp az a tudat, hogy amikor ő velem volt, érdemes volt felkelnem..
Ahol azt érzem, hogy nem kellek, onnan elmegyek!
Nem beszélek veled, hiszen ismersz: a ’majd jön, ha jönnie kell’ reménye nekem elég. Szeretlek.. de nem alázkodom meg előtted. Majd hívsz, ha akarsz; csókolsz, ha akarsz; viszontszeretsz, ha akarsz. Már csak Te kellesz hozzá - én minden órában, minden percben hívnálak.