Ha valaki elment, és ezzel együtt kitépte a szíved, nagyon
sokáig képtelen vagy neki megbocsátani. Először önmagad hibáztatod mindenért,
ami nem vagy, mindenért, amiben mások jobbak nálad. Aztán őt okolod. Sírsz
miatta, szidod magadban, százszor is megfogadod, hogy nem veszed a szádra többé
a nevét, és nem nyitsz ki újságot, amiben ő szerepel. Nem nézel tévét. Nem
hallgatsz zenét. Nem beszélgetsz másokkal. Nem zongorázol. Egyszerűen nem
érzel. Csakhogy így hermetikusan elzárod magad mindentől, ami segíthetne, hogy
továbblépj, hogy megértsd: ő, akiért te az életed is odaadtad volna, nem tudott
neked eleget adni önmagából. Ő pontosan annyit volt képes adni, ő pontosan
olyan volt, amilyenné formálta élete során a rá ható több millió tényező. Nem
tudott jobb lenni hozzád, és ezt a szívrepesztő tényt, így ahogy van, el kell
fogadni.