Néha az emlékek láncra verik az ember érzelmeit. De aztán a szív megismer valakit, aki felszabadítja, és aztán szárnyra kelhet a jövő felé.

Van egy lány, szíve érzékeny. Sokszor morcos, boldog, fáradt, vidám, néha nem találja a helyét a világban, sokszor szomorú, és néha pesszimista, sokszor hiányzik neki valaki, van amikor összetörik a szívét. Sokszor elbotlik, hibázik, de mindig tovább lép, hol segítséggel, hol egyedül. Hisz az életben, tele van reménnyel. Ő csak egy lány, egy hétköznapi átlagos ember, akinek szíve tele van érzelemmel.

Azt hiszem, fogalmam sincs, hogy mit csinálok, pedig szeretném tudni. Tudatában szeretnék lenni a gondolataimnak, és annak, hogy miért pont ezeket gondolom. Tudni szeretném, hogy miért csinálom azt, amit csinálok, kézben szeretném tartani a tetteimet. Tudatában szeretnék lenni érzelmeimnek, és ki is szeretném tudni fejezni azokat. Cselekednem kell. Hosszú listákat írhatnék azokról a dolgokról, amelyeket meg kellene változtatnom magamban annak érdekében, hogy jobb emberré, jobban működő emberi lénnyé válhassak. Tisztában vagyok ezzel, csak azt nem tudom, hogy valósítsam meg.

Az egyedüllét nem összetévesztendő a magánnyal. A magány az, amitől szabadulni akarsz, mert borzalmasan érzed magad benne. Magány az, amikor a másik embertől függsz érzelmileg.

Ha nem érzem azt, amit régen, csak bele kell néznem a szemébe és ott van.

Néha mikor kedvetlen vagyok, vagy esetleg bunkó, és nem érted hogy miért...Ha megkérdezed,hogy mi a baj? azt mondom semmi :) Nem akarom elmondani mi bánt, mert úgyse értheted... Az átsírt éjszaka...csak mert annyira szeretlek, és nem akarlak elveszíteni... mert sokszor érzem úgy hogy itt hagysz egyedül... Mindig eszembe jutnak a szavak, a mondatok amiket mondtál, hogy mindig számíthatok rád... nekem ezek néha csak szavak..és nagyon félek...Te lehet hamar eltudnál feledni és boldogan élnéd tovább az életedet, miközben én naponta gondolok rád,és szinte csak te tudsz járni a fejemben, és a közös emlékeink...van hogy megbántasz, de én még ennek ellenére is szeretlek és ha elmennél nem tudom mi lenne velem..

Minél fontosabb egy érzelem, annál nehezebb kifejezni.

A legrémisztőbb mégis az, amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg, amikor pedig nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy Te is ugyanannyira szeretsz, mint én Téged, akkor legszívesebben magamhoz ölelnélek és soha nem engednélek el! Néha elegem van az egészből, de ilyenkor meglátlak,odajössz és egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. 

Vajon mit tenne? 

-Ha látná mennyire fáj neked?

 Megölelne emiatt vagy elmenne melletted?

Vajon mit tenne? 

-Ha ő szeretne de te nem?

Küzdene érte hogy ez máshogy legyen?

Vajon mit tenne? 

-Ha te elhordanád mindennek?

Megbocsátana? Vagy simán legyintene mindenre?

Vajon mit tenne? 

-Ha érezné a dühöt ?

Ami benned van most is mert ő így döntötth

Vajon te mit tennél? 

-Ha te szeretnéd, de ő nem?

Mit tennél meg miatta? hogy ő is akarjon tőled!

Vajon te mit tennél? 

-Ha csak úgy ott hagyna?

Utána mennél? Vagy hagynád a francba?

Vajon te mit tennél? 

-Ha látnád hogy sírna?

Megvigasztalnád? hogy itt vagy ki kell hogy bírja

Vajon te mit tennél? 

-Ha megcsalna és ennyi?

Megutálnád, vagy tudnád még szeretni??

Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent.

"Örülj, ha legalább egy percig tartott, még hálásabb lehetsz, ha tovább. Másnak lehet, hogy életében nincs ilyen varázslatban része. Olyanban, amikor meglátod, ő meglát, a világ meg megáll. Adj hálát, ha a tiédben legalább volt ilyen. Lehet, hogy csak pár percig tartott, lehet, hogy pár óráig, de volt. Meríts belőle erőt, és érezd, hogy szerencsés vagy, mert láttad, hogy mi az, hogy csoda, meg Sors, mi az, hogy valakiknek találkozniuk kell."

Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.

A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.

ÉREZTÉL MÁR ÍGY? 

Amikor összeveszel azzal a személlyel, akit a legjobban szeretsz, hirtelen teljesen egyedül érzed magad,és üresnek.. Hogy miért?! Azért mert Ő a mindened!

Most még nem érted, de majd mikor ott lesz, amikor ott áll majd előtted, vagy épp a karjaiban tart fogsz rájönni, hogy miért nem működött addig senki mással. Hogy miért nem csókolt meg, hogy miért nem akart téged, hogy miért nem adott esélyt, hogy miért nem szeretett. Abban a pillanatban világossá válik, és megérted, hogy csak azt kaphatod meg, ami a tiéd, de azt aztán 100%-osan odarakja eléd az Élet. Talán észre sem veszed, betoppan, és egyik pillanatról a másikra válik az életed részévé. Már nem is érted, hogy hogyan élhettél eddig nélküle. Csak azt tudod, semmit sem adnak könnyedén. Semmit. Egy ölelés, egy csók bárhonnan érkezhet, de érezni fogod, ha semmi közöd hozzá. Viszont abban a pillanatban, hogy ott lesz ő, tudni fogod, hogy belepasszol az életedbe. Tökéletesen és hibátlanul. Maradéktalanul és pont nem fogod bánni az időt, amíg nem volt. Sőt. Értékelni fogod, hogy most már van.