Megdöbbentő, milyen hamar elmúlik a bizalmasság egy kapcsolatból, milyen hamar lesz két emberből újra idegen.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, egyes kötelékek olyan erősek, hogy mindent kibírnak, de ez nem igaz. A bizalom megkopik (...), s ebben az egyenlőtlen küzdelemben a szerelem győzelmi esélyei megfogyatkoznak.

A bizalom törékeny jószág, és csak a bolond bízik meg bárkiben vakon. És csak egy még nagyobb bolond próbálja meg összeragasztani, amikor az szilánkokra tört.

A bizalom iszonyúan erős szó, amely stabil állapotot eredményez. Megbízni a másikban és őszintének lenni hozzá - ezt a legtöbb ember adott helyzetben nem meri megtenni, nehogy ráfázzon. Az őszinteséghez furcsán állnak hozzá az emberek.

A bizalom olyan, mint a radír. Minden egyes hiba után egyre kisebb..

Amikor kételkedés nélkül, teljes lényeddel megbízol valakiben, biztosan életre szóló élmény lesz - egy életre szóló kapocs, vagy egy életre szóló lecke.

Megígérem, hogy hűségesen szeretlek, mindenki másról lemondok, jó időkben és rossz időkben, betegségben és egészségben, bárhová vigyen is az élet. Védelmezlek, bízom benned és tisztellek. Megosztok veled örömöt és bánatot, szükség idején vigaszt nyújtok neked. Megígérem, hogy gyöngéden szeretlek, táplálom reményeidet és álmaidat, és biztonságban tartalak magam mellett. Minden, ami az enyém, mostantól a tiéd is. Neked adom a kezem, a szívem és a szerelmem e perctől, amíg csak élünk.

Amikor az álmaidat követed mindegy, hogy a száz útból, ami előtted áll melyiket választod. Kisebb nagyobb kitérőkkel ugyanabba a célba visznek majd. Bíznod kell magadban annyira, hogy tudd nem fogod elcseszni. Először a lelkedet kell rendbe tenni, és, ha az megvan, akkor ragyogni fogsz. Szivárványos színekbe fog öltözni a világ, de, ha még nem is tart hosszú ideig, ki kell használnod minden egyes percet, mert az emberek nem lesznek kedvesek. Néhányan majd azt várják, hogy hibázz, elveszítsd az önbizalmadat és összetörj. Ez viszont nem fog bekövetkezni. Mert erős vagy, megmutathatod a világnak, hogy soha nem adod fel.

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.

.. először saját magadban kell biztosnak lenned ahhoz, hogy másban is biztos tudj lenni.

Azt, aki egyszer ránk bízta magát, soha nem szabad cserben hagyni. Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a zsenialitásba, az idiótaságba, a depresszióba vagy az eufóriába, kézen fogva, mindig együtt, akárhova tart.

Mikor elveszted a bizalmam, elveszítesz engem...

Tudd, hogy mire vágysz, higgy benne mélyen, és ne hagyd, hogy bárki összetörje azt, amiben hiszel. Ha mégsem menne, pofozd fel magad szépen, mert az élet nem annyi, hogy elfogadod a kevesebbet. Tudd, és ha tudod belül, ha bízol benne, jönni fog. Minden ott van előtted, ott hever a lábaid előtt, de csak akkor tud jönni, ha felkészültél rá. Ha elfogadtad, hogy megérdemled. Semmire sem vágysz véletlenül. Ha érzed, hogy kell, és tudod, hogy mi, meg fogod kapni. Lehet, hogy nem rögtön, sőt, várnod kell rá, de jönni fog, hiszen semmi sem fordul meg ok nélkül az agyadban csak úgy... de ha egy percig kételkedsz, akkor ne is várd a legjobbat. Ha te magad sem hiszed el, hogy van olyan, hogyan is jöhetne?

JÓL VOLTAM..majd feltörtek az emlékek. Amikor megöleltél, amikor csak ketten voltunk... Egymásnak voltunk teremtve, és ezt te is tudtad jól... Már akkor el kellett volna engednünk egymást, de nem tettük. Merészen bíztunk a másikban... most pedig mint két idegen, csak egymás szemébe nézünk hidegen, aztán elfordulsz. Mintha egy senki lennék, akit soha nem ismertél volna...

- Félek attól, hogy bízzak; nem akarom, hogy újra összetörjenek. 

- Én megértelek. Volt egyszer egy pár frankó görkorim. Sose vettem fel; vigyáztam rá, dobozban tartottam. És tudod mi lett vele? 

- Nem. 

- Hát kinőttem! Sose mentem vele utcára. Csak a szobában használtam. 

- Azért az ember szíve egy cseppet sem olyan, mint a görkorcsolya. 

- Pedig van, amiben hasonlítanak. Ha nem akarod használni a szíved, miért félsz tőle, hogy összetörik? Ha magadnak tartogatod, úgy jársz vele, mint én a görkorival: mire szükséged lenne rá, semmire se lesz jó...