Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.

Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk.

Annak, hogy túltegyem magam rajtad, nem az a módja, hogy összejövök valakivel, vagy ha úgy teszek, mintha nem is lettél volna. Mi ketten szerettük egymást, és aztán összetörted a szívem. Mindent megtettem, hogy ne kelljen szembenéznem ezzel a ténnyel. Egy nap meg fogok csókolni valakit. És ha megteszem, az magamért lesz.

Néha csak ki kell törölni az üzeneteket és tovább lépni. Nem kell elfelejtened, hogy mit jelentett számodra az a személy, csak el kell fogadnod, hogy többé Ő már nem ugyanaz az ember.

Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem.

A szerelmesek nem felejtik el egymást. Akik egykor sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak majd. Egy későbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem, nem fognak egymásra emlékezni. De érezni fogják, hogy õk ketten összetartoznak...

Lehet, hogy lesz egyszer olyan reggelem, amikor nem az ő arcát látom rögtön, ahogy kinyitom a szemem. Vagy lesz egy álmos augusztusi délután, amikor nem tudom már felidézni, hogy egészen pontosan hol is voltak a szeplők a jobb vállán. Egy nap talán nem fogok hallgatózni a hóesésben, és az ő lépteit hallani.

MERENGÉS

karodban sírtam vagy öledben nevettem,de a boldogság varázsa elsiet felettem

csókodért rajongtam ajkadért remegtem áldott a perc mikor tebeléd szerettem

van hogy egy azon kezdet és a vég,van hogy a szerelem magában nem elég

mert bár tudtam éreztem,szeretlek mégis, minden erőmmel küzdve feledlek

most kívánom végy erőt magadon,utolsó csókommal engedlek szabadon

mert karodban sírtam öledben nevettem,de még nem volt soha akit ennyire szerettem

Kovács Krisztián

A múltat csak úgy lehet eltemetni magunkban, ha valami sokkal jobbat ölelünk magunkhoz.

Nem akarom azon kapni magam, hogy elsétálsz mellettem, mintha soha nem is ismertél volna. Nem akarom, hogy ez megtörténjen. Megijeszt a gondolat, hogy egy nap már semmit sem fogok jelenteni neked. 

Ha valaki elment, ne hívd többé vissza, a megsárgult emlék nem lesz többé tiszta. Ha valaki elment, és el tudott menni, nehezen akarva, de el kell feledni.