Szükségünk van valakire, akire támaszkodhatunk amikor jön a vihar. Amikor nem értjük a világot és legszívesebben a sarokba bújva sírnánk. A legszebb és a legrosszabb napokon is. Szükségünk van valakire, aki ott van, amikor már mindenki otthagyott.

Szeretlek, de már nem azért mert félek. Nem akkor, amikor félek. Hanem folyton. olyankor is, mikor hibázol, vagy esendő vagy. És olyankor is, mikor éppen semmi oka, vagy magyarázata. Végre nem kapaszkodóm vagy és támaszom. Hanem egy édes íz, amit még akkor is kívánunk, ha a világ éppen egy tökéletes hely.