A Sarkcsillag a legállandóbb, legmozdulatlanabb csillag. Minden szüntelen mozgásban van, ez az egyetlen csillag, amely nem mozog.

A szeretet a sarkcsillag. Minden mozog, kivéve a szeretetet. Minden változik, csak a szeretet marad állandó. Ebben a változó világban a szeretet az egyetlen változatlan szubsztancia. Minden más áramlás, átmenet. Csupán a szeretet örök.
Tehát ezt a két dolgot nem szabad elfelejtened. Az egyik a szeretet, mert az az egyetlen dolog, ami nem illúzió. Az az egyetlen valóság; minden más álom. Vagyis, ha szeretetteljessé tudsz válni, valódivá válsz. Ha eléred a totális szeretetet, önmagaddá válsz, az igazsággá, mert a szeretet az egyetlen igazság.
A második dolog, hogy amikor sétálsz, emlékezz arra, hogy valami benned sosem sétál. Ez a lelked, a sarkcsillagod. Eszel, de valami benned sosem eszik. Dühös leszel, de valami benned sosem lesz dühös. Ezer és egy dolgot csinálsz, de valami benned tökéletesen túl marad a cselekvésen. Az a sarkcsillagod. Tehát séta közben emlékezz arra, ami sosem sétál. Mozgás közben emlékezz a mozdulatlanra. Beszéd közben emlékezz a csendre. Cselekvés közben emlékezz a létezésre:
Mindig emlékezz arra, ami tökéletesen állandó, ami sosem pislákol, sosem ingadozik, ami nem ismer változást. Ez a változatlan benned, a valódi. És a szeretet az eszköz ahhoz, hogy rátalálj.

Az igazságot keresni, a szépséget szeretni, a jót akarni és a legjobbat tenni - ez az, amire hivatott az ember.

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Lehet hogy tönkre teszi a cipőidet, a kertet, a bőröndöd, a berendezéseid, de soha nem árt a szívednek. Foltokat hagy a ruhádon, viszont boldogságot a lelkedben!

Az normális, ha hiányzik valaki, amikor egyedül érzed magad, és magányos vagy. De hiányolni valakit, amikor elfoglalt vagy, és jól szórakozol, az az igazi szeretet.

Ha bűn szeretni téged, akkor nem leszek jó.

Beleszeretsz egyfajta tökéletességbe, abba, amiért rajongsz. Aztán egyre inkább ki akarod sajátítani, gyanakszol éjjel-nappal, attól félsz, hogy elveszíted. Ez meggyötör és féltékeny leszel. Kezded azt hinni, hogy tőle függsz, hogy nélküle meghalsz. Most már annyira gyűlölöd, amennyire szereted.

Ha találkozol egy olyan fiúval, aki a legjobb barátod, akivel jókat tudsz együtt nevetni, és hogyha sírsz, melletted áll és megvigasztal téged, akkor valami megüti a szívedet, ami több, mint a szeretet. Majd meg fogod látni, az élet nagyon nehéz tud lenni, s olyan fiút kell találnod, aki nem nehezíti az életed, hanem segít végigcsinálni.

Szeretnék ragyogni, megint. Úgy, ahogy más ragyogtat, úgy, amire egyedül nem vagyok képes. Vágyom rá. Tényleg. Szeretni, ölelni, érezni, tudni, hogy szeret. Nagyon. Közben meg nem. Menekülnék, harcolnék ellene, kihagynám, átlépném, elengedném, mert félek, csak mindent elront. Közben meg tudom, hogy aki szeret, csak jót akar. Inkább többé tesz, erősebbé, színesebbé, boldogabbá, ragyogóbbá, és tudod mit? Legyőzhetetlenné.

Csak mert valaki flörtöl veled, az még nem jelenti azt, hogy tetszel neki.

Csak mert valakinek tetszel, az még nem jelenti azt, hogy randizni akar veled.

Csak mert valaki randizik veled, az még nem jelenti azt, hogy szeret.

Csak mert valaki szeret, az még nem jelenti azt, hogy nem fog megbántani

Ne várd el tőlem, hogy mindig jó, kedves és szerető legyek. Lesznek idők, amikor rideg, meggondolatlan és nehezen megérthető leszek.

Van egy híd... Egy olyan híd, amelyhez nem kell kő, nem kell beton, nem kell építőmunkás. Mégis, szilárdabb, erősebb bármilyen emberkéz alkotta hídnál. Nincs állandó helye, mindig ott keletkezik, ahol szükség van rá. Ott keletkezik, ahol két ember találkozik. Két ember, aki szereti egymást, akinek szüksége van egymásra. Mert ez a híd mosolyból épül. Ott és akkor. A mosolyhíd.

Ha valakit őszintén szeretsz, ha figyelsz rá, ha szívetek együtt dobban, akkor minden megváltozik, minden más. Bár a világ körülötted nem változik, te mégis egészen mást látsz, mást hallasz, mást érzel. Jóval többet, sokkal szebbet. Mert már nem a magad zárt, talán önző világából nézed. Kiléptél onnan, mert valaki hívott. Kiléptél, mert már Ő a fontos. Kiléptél, hogy már érte élj. 

Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére.

Azt, aki egyszer ránk bízta magát, soha nem szabad cserben hagyni. Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a zsenialitásba, az idiótaságba, a depresszióba vagy az eufóriába, kézen fogva, mindig együtt, akárhova tart.

Nem akarok mást, csak hogy ne unjam meg. Nem akarok mást, csak hogy elég izgalmas legyen. Izgalmas annyira, hogy lekössön, hogy rá figyeljek, hogy ne érdekeljen más. Törődjön annyira, hogy ne taszítson, de megtartson. Szeressen úgy, mint senki más, de csak annyira, amivel nem fojt meg. Talán van ilyen, talán nincs. Lehet, hogy még meg sem jött. Fene tudja. Úton van.

Van az a pasi, aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz. Megért, szeret, veled van, támogat, és nem adja fel. Lehet, hogy nehéz lesz, de végigcsinálja, mert tudja, hogy semmit sem adnak könnyen. Higgy benne, és megkapod. Akard, várd, és jönni fog. De ha jön, ne sétálj el mellette. Vedd észre, és vigyázz rá. Szeresd, de ne fojtsd meg a szereteteddel. Adj meg neki mindent, törődj vele, de hagyd meg a szabadságát. Élvezd, hogy van, hogy segít, hogy támogat, de ne vedd magától értetődőnek, hogy ott van. Becsüld meg.

MERENGÉS

karodban sírtam vagy öledben nevettem,de a boldogság varázsa elsiet felettem

csókodért rajongtam ajkadért remegtem áldott a perc mikor tebeléd szerettem

van hogy egy azon kezdet és a vég,van hogy a szerelem magában nem elég

mert bár tudtam éreztem,szeretlek mégis, minden erőmmel küzdve feledlek

most kívánom végy erőt magadon,utolsó csókommal engedlek szabadon

mert karodban sírtam öledben nevettem,de még nem volt soha akit ennyire szerettem

Kovács Krisztián