Az egyik legijesztőbb felismerés az életben az, hogy magadat csak te tudod megmenteni.

Az élet nem követeli meg tőlünk, hogy a legjobbak legyünk - csak azt, hogy próbáljuk a lehető legjobbat kihozni magunkból.

 

Egyetlen módon gyógyíthatod meg az életed. Ha magadba merülsz, és önmagadat gyógyítod meg. Békét kötsz magadban minden múltbeli eseménnyel, traumával, félelemmel, bánattal. Az életed benned zajlik. És ennek a legfélelmetesebb része, hogy neked kell önmagadba nézned, nem teheti meg más helyetted.

A biztonságot nem mások teremtik köréd, hanem te magad. Te vagy a saját biztonsági hálód. Csak akkor érzed magad biztonságban, ha ezt elhiszed és magadban bízol. Onnantól kezdve mindegy, hogyan alakulnak a körülmények, merről fúj a szél, mert már tudod, hogy csak magadra számíthatsz. 

Azért nyújtom ki a nyelvem, mert a sima fotók olyan unalmasak. De ha ki is nyújtom a nyelvem, az nem változtat azon, hogy milyen ember vagyok belülről. Inkább vagyok őszinte és nyílt. Jó embernek lenni nem azt jelenti, hogy keresztbe tett lábakkal ülsz. Csak az vagyok, aki vagyok, ami a legjobb példa, amit mutathatok. 

Miley Cyrus

Magadból kell magadnak adnod, motivációt csiholnod, olyan igazán megedzettet, ami aztán tűzön-vízen átvisz. Hiszen csak te vagy magadnak. Mindenki más ideiglenes átutazó. Ki rövidebb, ki hosszabb ideig marad az életedben, de nem kötheted a boldogságodat és a képességeidet másokhoz. Önmagadnak kell lenned minden körülmény között, és talán pont ez a legnehezebb. Egyensúlyban lenni minden életkörülményben önmagaddal.

Néha szeretném, ha az életem is olyan édes és fahéjillatú lenne, mint a tea, amit inni szoktam. Bekucorodnék a világnak nevezett bögre oldalához és csak boldogan nyújtózkodnék, miközben átölel a melegség. És ha néha fel is kavarnák kiskanállal, a lényege nem változna, s pillanatok múlva újra nyugalom szállhatna meg.
Ha izgalomra vágynék, csak megmásznék egy olvadó kockacukrot, vagy beállnék egy épp lehulló mézesés alá. Ha pedig valami újra, átmásznék egy másik bögrébe. Egy licsisbe, ha valami egzotikusabb helyre vágynék, egy puncsosba, ha épp ünnepi hangulatom van, de az otthonom akkor is a fahéjas maradna. Boldogságom rozsdaszínű kis tava, ahol mindig biztonságban érezhetném magam.
És ha kiszáradna, vagy meginnák, én is eltűnnék vele együtt. De legalább egy embert boldoggá tehettem, hogy létezett a világom, s mosollyal arcán talán elgondolkodik, milyen jó is lenne egy ilyen édes, fahéjas álomban élni. 

forrás: http://lenduletmagazin.hu

Azt hiszem, fogalmam sincs, hogy mit csinálok, pedig szeretném tudni. Tudatában szeretnék lenni a gondolataimnak, és annak, hogy miért pont ezeket gondolom. Tudni szeretném, hogy miért csinálom azt, amit csinálok, kézben szeretném tartani a tetteimet. Tudatában szeretnék lenni érzelmeimnek, és ki is szeretném tudni fejezni azokat. Cselekednem kell. Hosszú listákat írhatnék azokról a dolgokról, amelyeket meg kellene változtatnom magamban annak érdekében, hogy jobb emberré, jobban működő emberi lénnyé válhassak. Tisztában vagyok ezzel, csak azt nem tudom, hogy valósítsam meg.

Annak, hogy túltegyem magam rajtad, nem az a módja, hogy összejövök valakivel, vagy ha úgy teszek, mintha nem is lettél volna. Mi ketten szerettük egymást, és aztán összetörted a szívem. Mindent megtettem, hogy ne kelljen szembenéznem ezzel a ténnyel. Egy nap meg fogok csókolni valakit. És ha megteszem, az magamért lesz.

Inkább vagyok önmagam melletted, mint valaki más nélküled.

A szerelmi bánat nem csak az, hogy elveszítünk valakit, akiről azt hittük, miénk volt, hanem elveszítjük önmagunkat is. Tartásunkat, nyugalmunkat, hitünket. Valószínűleg ezért nem enyhül a veszteség azzal, ha bebizonyosodik, hogy szerelmünk tárgya nem volt az, akinek hittük. A csalódás az, hogy magunk maradtunk.

Kitaszítottnak, kívülállónak, különlegesnek lenni, sokszor annyit jelent, többet érsz másoknál!

Az emberek csalódást okoznak, ez rendben van, nagyjából számítok is rá. de, mi van, ha egy napon rájössz, hogy te vagy a kiábrándító?

Saját magam vagyok a legnagyobb akadály a legnagyobb vágyam teljesülése útjában.

Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat, hanem a jelenlétedet, a biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned, ha szereted, ha őszinte vagy. Ezt adod, önmagad.

Amikor önmagad előtt is titkolsz egy érzést, elrejtve elméd leghátsó zugába, akkor tudhatod, hogy az érzés valójában erősebb nálad.

Higgy. Nagyon, amennyire csak tudsz, és ne fogadd el, hogy nincs feladatod. Mindenkinek van. Egy percig se érdekeljen az, hogy más kételkedik benned. Csak az a fontos, hogy te soha ne tedd ezt meg. Higgy, mindig, megállás nélkül, szívből, leállíthatatlanul menetelve előre, mert az bőven elég lesz ahhoz, hogy elérj az álmodig. De ne felejtsd el: csak addig juthatsz el, ameddig el kell jutnod. Csak ott érhet véget az utad, ahol véget kell érnie, de csak ott indulhat el, ahol el kell indulnia... és csak azt hozhatja el, amit el kell hoznia. Ha ezt elfogadod, ha el tudod fogadni, minden rendben lesz. De meg kell tanulnod nem követelőzni, akaratoskodni, hanem inkább elfogadni. Hagyni, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, mert csak akkor haladhat minden az útján. És egyébként is: miért is nehezítenéd a saját életed?

Amikor az álmaidat követed mindegy, hogy a száz útból, ami előtted áll melyiket választod. Kisebb nagyobb kitérőkkel ugyanabba a célba visznek majd. Bíznod kell magadban annyira, hogy tudd nem fogod elcseszni. Először a lelkedet kell rendbe tenni, és, ha az megvan, akkor ragyogni fogsz. Szivárványos színekbe fog öltözni a világ, de, ha még nem is tart hosszú ideig, ki kell használnod minden egyes percet, mert az emberek nem lesznek kedvesek. Néhányan majd azt várják, hogy hibázz, elveszítsd az önbizalmadat és összetörj. Ez viszont nem fog bekövetkezni. Mert erős vagy, megmutathatod a világnak, hogy soha nem adod fel.

Az internet világában rengeteg hasznos dolgot meg lehet találni. Még saját magunkat is megkereshetjük, ha úgy érezzük teljesen elvesztünk. Ennél már csak az a jobb, mikor valaki teljesen komolyan azt írja, hogy "ha elmondanám meg kéne öljelek" majd eltelik öt perc míg mereven bámulsz a képernyőre és érkezik egy újabb üzenet: "lol" Igen egy ideig tényleg nagyon vicces a monitor árnyékában élni, de eljön egy nap amikor ki kell lépni az igazi életbe. Meg kell mutatnod, hogy a valóságban is vicces vagy-e és tényleg önmagadat adtad. Fontos, hogy hű legyél az eredeti énedhez. Rengeteg torz tükör van, biztos a te ismerőseid között is. Akikre, ha ránézel a közösségi oldalakon keresztül a világ legmenőbb arca, az életben meg egy átlagos ember, aki alig várja, hogy egy hamis világban ő legyen király. Előbb vagy utóbb fel kell ébredni, egy-két buktató után rájönni. hogy igazi emberi kapcsolatok ezen túl léteznek. Egy ölelésben, kézfogásban, közös programokban. A szeretet fontos, de egy email nem továbbítja az érzelmeket, még egy virtuális szívecske sem. Rossz úton jársz, ha azt gondolod, hogy ez így működni fog. Valahol a küszöbön túl valaki rád vár...