Köszönöm (...), hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol.

Tudom, hogy nehéz velem. Tudom, hogy néha beléd marok egy-egy szavammal vagy tettemmel, sőt néha úgy érzem még a pillantásommal is bántani tudlak. Kérlek, bocsáss meg érte. Pedig nagyon szeretlek! Szeretnék a menedéked lenni, hogy hozzám menekülj ha a világ bánt, és nem akarom, hogy én bántsalak és otthontalanul bolyongj. Néha kicsit megőrülök, de ez nem változik. Kérlek, legyél velem türelmes! Ígérem, nagyon foglak szeretni cserébe! 

A szerelem olyan dolog, ami első látásra kialakul és aztán megerősödik: az érintésekkel, a figyelmességekkel, a pillantásokkal.

Minden pillantásod aranyat ér, s bármikor meghalnék 1 csókodért. Szívem kitárom neked, s vidd, ha kell neked. Soha nem hátrálok meg, nem eresztelek, te vagy az életem, s téged szeretlek.

Barátom egyik verse, amit nekem írt. <3 :) 

Ő már azelőtt is az életem része volt, mielőtt még megismerkedtünk volna. Nem volt szükségünk szavakra, pillantásokból, gyengéd érintésekből és mosolyokból is megértettük egymást. Olyanok voltunk, mint két fénysugár, melyek egymás köré fonódva eggyé válnak. Érzékeim kiéleződtek, a színek színesebbek, a szagok, hangok és ízek kifejezettebbek voltak. Bővelkedtünk a gyönyörűség és öröm pillanataiban.