Mindenki addig keresi magát míg nem találkozik a nagy Ő-vel és megtalálja vele együtt önmagát is .
2013. január 31., csütörtök
És te miért vagy velem?- Én... nem is tudom. Igazából úgy gondoltam, hogy ha valamiért vége lenne, szomorú lennék egy ideig, de túl tudnék lépni rajta. Azt hittem hogy ura vagyok ennek az egésznek, magamnak meg az érzéseimnek. Hogy én irányítom a dolgot, és hogy nem függök tőled.De amikor összevesztünk...Én úgy sírtam este mint már nagyon régen nem. És akkor hiába akartam úgy gondolni, hogy én önálló ember vagyok, hogy nem tartozom hozzád, hogy szabad vagyok és engem te nem tudsz bántani mert ura vagyok a helyzetnek.. egyszerűen képtelen voltam rá. Mert valójában az ember észre sem veszi hogy szerelmes, csak utólag amikor véget ér. Akkor veszi észre hogy mekkora kincsben volt része. És bennem is akkor tudatosult, hogy azt a határt valamikor már rég átléptem. Nem vagyok ura a helyzetnek, ezt már nem tudom irányítani, és képtelen lennék létezni nélküled.Te élsz át velem mindent, te vagy az aki ismeri az érzelmeimet, tudja hogy mit gondolok és mit érzek annak ellenére amit mondok. Hogy mennyire tud bántani egy-egy mondat amiről más nem is gondolná. Hogy mik vannak bennem, hogy min mentem keresztül. Hogy mik az értékeim és mik az idegesítő dolgaim. Most te vagy nekem a legjobb barátom a társam és a szerelmem is egyben.És ha nem lennél...azt hiszem akkor már én sem tudnék lenni.- Annyira szeretlek.
forrás: http://thewinglive.blogspot.hu
"Ha azt mondom szeretlek, hidd el kérlek! Ha azt mondom utállak, csak azért mondom, mert megbántottál. Ha azt mondom megőrülök érted, elhiheted, mert ezt érzem. Ha azt mondom nem érdekelsz, csak bántani szeretnélek, mert te is megtetted. Ha azt hiszed nem szeretlek, akkor rosszul hiszed, mert minden kicsi porcikádat imádom. Ha azt hiszed más érdekel, megsúgom, hogy nem így van, csak féltékennyé akarlak tenni. Ha ellenzem azt, amit teszel, az nem azért van, mert meg akarom mondani, hogy hogyan élj, hanem azért mert féltelek."
Tudod, van, hogy csak jön. Nem kérdez, nem érdekli, hogy akarod-e vagy sem, ő csak érkezik, beállít és mindent megváltoztat, átír, felír, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudsz tenni ellene, csak annyi választásod marad, hogy élvezd. Nem tudsz irányítani, gondolkodni, nemhogy azzal törődj, hogy mi lesz holnap, vagy később. Valahogy nem megy. Nem látod a holnapot, de nem is kell látnod. Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást.
Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, hogy az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ér, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy.
2013. január 28., hétfő
Élveztem, amikor kettesben lehettünk, és szerettem volna még több időt vele tölteni. Nemcsak aznap este, de másnap, harmadnap... Minden - a könnyed nevetésétől az eszén át a segítőkészségéig - olyan újszerűen hatott rám, és nagyon imponált. A közösen töltött idő arra is rádöbbentett, hogy mennyire magányos voltam az előtt, hogy vele megismerkedtem.
Gondolj rám, ha már nem leszek veled, Gondolj arra mennyire, szerettelek. Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem, Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem. A legjobb barátomat, az egész életemet, A boldogságom, a végzetemet. Te voltál az, kire életemet bíztam volna, Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme e könnycsepp miattad, folyik arcomon, Tudd, hogy hiányzol nagyon. Gondolj erre, ha már máshol leszek, S más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra, Kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled, S arra mennyire szerettelek. Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S arra a napra mikor kimondtad, végeztünk. Egy rózsát helyezel kezeddel síromra, Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra. Sírva kéred, bocsássak meg neked, S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.! ♥
Hé te. Igen, te. Ne legyél ennyire elégedetlen magaddal. Tökéletes vagy. Ne kívánd többet, hogy úgy nézz ki, mint akárki más, vagy hogy az emberek annyira kedveljenek, mint valaki mást. Ne próbáld magadra vonni azok figyelmét, akik bántanak. Ne utáld a tested, az arcod, a személyiséged, a furcsa szokásaid. Inkább szeresd őket. Ezek nélkül nem lennél magad. És mégis miért akarnál valaki más lenni? Legyél magabiztos. Mosolyogj. Ez majd bevonzza az embereket. Ha pedig valaki is utálna azért, amiért magad vagy, akkor mutasd fel a középső ujjad az égbe és mondd azt, hogy cseszd meg. A boldogságom nem fog többet másokétól függeni. Boldog vagyok, mert szeretem magam. Szeretem a hibáimat. Szeretem a tökéletlenségeimet. Ezek tesznek magammá. És ez az "én" igen is lenyűgöző!(:
Fiatalok és idősek, férfiak és nők, az általa ismert emberek döntő többsége lényegében ugyanarra vágyik: lelki békére, nagy válságoktól mentes életre, boldogságra. A különbség csak annyi (...), hogy a fiatalok zömmel úgy vélik, hogy mindezt a jövő tartogatja számukra, az idősek pedig javarészt úgy hiszik, hogy mindez csak a múltban adatott meg nekik.
2013. január 26., szombat
Ma hazafelé vonatoztam és ugyanolyan útnak indult mint az összes többi, de a mait sosem felejtem el. Egy bácsika szállt fel az egyik megállónál. Ideges volt és zavart , sok táskával a kezében. Leült hozzám. Majd kivett az egyik szatyrából egy darabokban lévő mobilt. Elnézést kért tőlem hogy szétpakolt. Remegett a keze ahogy próbálta összerakni és elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztem segíthetek-e neki és elvettem tőle. Egy régi sony ericsson volt. Összeraktam de már nem lehetett bekapcsolni. Mikor ezt megmondtam neki még jobban sírt. Megkérdeztem mi a baj? Elmondta, hogy a lányát lenne muszáj felhívnia ,mert a feleségét műtötték és tudnia kell hogy van. Megkérdeztem tudja-e fejből a számot? Erre előhúzott egy gyűrött papírkát. Tárcsáztam a telefonomról és odaadtam neki. Meglepve nézett rám, hogy tényleg megengedem és tényleg felhívhatja???! Sikerült beszélnie vele, de miután zokogni kezdett tudtam hogy baj van. Visszaadta a telefont. A felesége belehalt a műtétbe. Azt mondta nekem: "Ne tessék veszekedni, csak SZERETNI!! Én veszekedtem és már nem szerethetek!!" Képtelen voltam megszólalni... nagy igazság amit mondott, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor elköszönünk reggel munkába menet vagy bármikor, nem biztos, hogy lesz még alkalmunk kimondani ezt a szót...
2013. január 24., csütörtök
Hűségesnek lenni annyi, hogy akkor is gondolok rád, mikor távol vagy, ha megjössz, örülök neked, és nem kérdem merre jártál. Ha elmész, szomorú vagyok, szomorú, mintha örökre mennél el. Bánatos vagyok, mikor te bánatos vagy, örülök, mikor örülsz, és megpróbállak mindig jókedvre deríteni. És soha, soha nem hagylak el.
2013. január 19., szombat
,,Elkezdtem leírni egy lapra, hogy mért szeretlek. A szavak csak jöttek egymás után. Aztán rájöttem: nincs annyi papír amennyi elég lenne. Ezt nem lehet szavakba önteni. Ezt érezni kell. Érezni az illatod, az ölelésed, beleveszni a tekintetedbe. Melletted lenni és figyelni, ahogyan lélegzel. Hallani a hangod, a nevetésed. Egy papír nem elég ahhoz, hogy ezek fennmaradjanak az emlékeimbe. Egy papír elvész, de az a pillanat örökre megmarad."
A veled töltött idő ráébresztett arra, mi hiányzott eddig az életemből. Minél többet vagyunk együtt, annál inkább veled képzelem el a jövőt. Ezt korábban senkivel kapcsolatban nem éreztem! Sőt, lehet, hogy nem is fogom. Mielőtt megismertelek, soha nem voltam szerelmes! Bolond lennék, ha nem küzdenék érted!
2013. január 16., szerda
2013. január 13., vasárnap
Szerelmes vagyok, és ez mindenem, akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben. Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. A szerelem egész életedre szól.
2013. január 8., kedd
Listákat írogatsz arról a fejedben, hogy milyen az ideálod, például legyen barna haja és édes hangja. Éles esze és lágy szíve, legyen jó humora, hogy megnevettessen, ahogy te gondolod. Legyen ilyen és olyan. És ez az egész egy baromság. Mivel az emberek nem holmi listák. Mindig is az az ember akartam lenni, aki ráébreszt valakit erre. Találkozni akarok egy emberrel, akinek a fejében meg van ez a lista, és egyáltalán nem illik rám, és szeretném megmutatni neki, hogy eddig nem is tudta igazán, hogy mit keres. Az emberek, akik azt hiszik tudják mit akarnak, becsapják magukat. Senki sem tudhatja igazából, hogy mit vagy kit akar. Egészen addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele.
Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte hallgatóit:„Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz.Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy, homokkal teli dobozt és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.„És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok – az az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre. Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal. Mindig szakíts időt barátaidra. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok
Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.
2013. január 3., csütörtök
Az élet egy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek.
Vegyél vissza egy lépést, és vess egy pillantást magadra. Ember vagy.. méghozzá gyönyörű. Bármire képes vagy. Ne utálkozz, mert valaki összetörte a szíved, vagy mert a szüleid elváltak, vagy amiért egy barátban csalódtál...ne törődj azokkal a dolgokkal, amiket nem tudsz irányítani. Hagyd hogy megtörténjenek, sírj, ha attól könnyebb, majd mikor eljön az ideje, engedd el a fájdalmat. Felejtsd el azokat a dolgokat, amire nem érdemes emlékezni, helyette azokra a pillanatokra koncentrálj, amelyeket sohasem felejtesz majd el. Hagyd, hogy szerelembe ess, mondd el az embereknek, mit jelentenek neked. Találkozz új emberekkel, ne félj őket boldoggá tenni és Te se ijedj meg, ha újra boldog leszel - attól, mert valaki akit szerettél, bántott téged, nem biztos hogy más is ezt fogja tenni. Mindig kövesd az álmaid, és éld meg az életed minden percét, hogy egy nap, mikor visszagondolsz az életedre, ne bánj meg semmit. :))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)