Szeretlek, de már nem azért mert félek. Nem akkor, amikor félek. Hanem folyton. olyankor is, mikor hibázol, vagy esendő vagy. És olyankor is, mikor éppen semmi oka, vagy magyarázata. Végre nem kapaszkodóm vagy és támaszom. Hanem egy édes íz, amit még akkor is kívánunk, ha a világ éppen egy tökéletes hely.

Amikor a karjaiba zár, és gyengéden hozzám szól, az egész világot rózsaszínben látom!

Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem hordozhatsz magadban. Az elfojtás megöl. Lehet nem most, lehet észre sem veszed éveken át, de szétárad a szöveteidben, és a végén már nem fordíthatod vissza. Mindegy, hogy már nem jelent semmit, akkor is szabadulj meg attól, ami fájt, aki fájdalmat okozott. Meg kell tisztulni. Mindegy, hogy te is hibás voltál, vagy sem, de a terheket nem kell egy életen át cipelned. Ezeket nem. Úgyis jön helyettük millió másik majd. de ha lehetőséged van rá, akkor csak engedd el. Szabadítsd fel magad alóla, és igazából ki tudja, ezzel mit indítasz el. Talán aki a fájdalmad okozta, már régóta szeretett volna maga is megszabadulni ettől. A világ megváltozik, ha elég nagyot lépsz, vagy ha kockáztatsz. Mindegy mások mit gondolnak, az számít, hogy belül könnyebb legyen, hogy újra lélegezz.