Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtad az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor elengedhetlek.

Köszönöm (...), hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol.

Köszönet azoknak a "barátoknak", akik cserben hagytak. Megtanították, mi az a barátság. Köszönet azoknak az embereknek, akik átvertek. Megtanították, mi az a bizalom. Köszönet azoknak, akik rabolták az időmet. Megtanították nekem, milyen értékes. Köszönet minden egyes embernek, akik valaha fájdalmat okoztak nekem. Megtanítottak értékelni az életet.Megtanították nekem, hogy milyen értékes egyetlen perc boldogság is!

"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted mindezt. S talán épp ez a barátság lényege."