2014. március 30., vasárnap

Akik (...) úgy vélik, hogy a kaland veszélyes, maradjanak csak a hétköznapok rabságában, és meglátják, hogy idő előtt meghalnak.
A párkapcsolat olyan, mint egy ház. Ha tönkremegy a csap, akkor nem veszel egy új házat, hanem megszereled a csapot. Kivéve persze, ha a ház egy hazug kurva. Ebben az esetben felgyújtod az egészet, és veszel egy új házat, amiben a csap is jobb. 
"Úgy volt, hogy egyszer még látlak, árnyék vagy, úgy lépsz elém. Nézed csak, színes ruhában, hogyan leszek az árnyékod én."
"Nevetni akkor is kell, ha már nincs senkid, nincs is hol és nincs miért."
Biztos, hogy az egész életünket nem tudjuk egy nap alatt helyrehozni. Valami aprócska változtatást azonban ma is tehetünk.
Az egyik legijesztőbb felismerés az életben az, hogy magadat csak te tudod megmenteni.
Amikor a házasságról álmodozott, mindig egy kis vidéki házat képzelt el, és egy olyan férfit, aki más, mint az apja, és éppen csak annyit keres, hogy el tudja tartani a családját, aki már attól is boldog, ha vele lehet, a kandallóban pedig ég a tűz, és együtt gyönyörködnek a hófödte hegyekben.
"... hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán."
A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.
Amikor egy falevél lehull a fáról, vajon úgy érzi-e, hogy legyőzte a hideg? A fa azt mondja a levélnek: "Ez az élet körforgása. Talán azt hiszed, hogy meghalsz, de valójában bennem élsz tovább. Neked köszönhetem, hogy élek, hiszen általad lélegeztem. Azt is neked köszönhetem, hogy szerettek, mert árnyékot tudtam adni a fáradt vándornak. A te nedved az én nedvem: mi egyek vagyunk."

2014. március 29., szombat

Az élet nem követeli meg tőlünk, hogy a legjobbak legyünk - csak azt, hogy próbáljuk a lehető legjobbat kihozni magunkból.
"Figyelj csak! Ma van az a nap, amitől tegnap annyira féltél."
"Most már elmondhatod, hogy olyan virág a szerelem, ami egy illatot mindig itt felejt, akkor is, ha örökre elhagyott."
A biztos megöl, de túléled, a kétely éltet, de belehalsz..