A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.

Azt mondtam, hogy megbocsátok neked, de ez az a fajta megbocsátás volt, amit az ember akkor ajándékoz valakinek, ha tudja, soha többé nem látja. (…) A szerelem néha meghal, néha pedig agyonverik.

Az a szó, hogy megbocsátani, görögül úgy hangzik, hogy aphiémi. Azt is jelenti, hogy elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni. Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás.           

Megbocsátottam neked mindent. Nem haragszok rád.. magyarul; szeretlek annyira, hogy ezen túl lépjek és tartom magam annyira fontosnak, hogy ne nehezítsem a szívem..

Legtöbben úgy növünk fel, hogy azt hisszük: úgy büntethetünk másokat, ha nem bocsátunk meg nekik. (...) Legtöbbször tévedünk, és mi szenvedünk ilyenkor a legtöbbet.

Néha csak azért bocsátasz meg valakinek, mert nem akarod elveszíteni az életedből.

Bocsánatot kérni, vagy megbocsátani. Változni, vagy változtatni. Elengedni, vagy magunkhoz ölelni. Barátságot, vagy szerelmet választani. A döntés mindig nehéz. Tagadni az érzéseket lehet, de nem éri meg. Próbálkozni, élni, szeretni és elengedni kel azt, aminek mennie kell. Talán ennyi az élet titka.

A megbocsátás egy egyszerű szó, de annyira nehéz megtenni miközben megbántottak.