“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”

Mark Twain

Amíg rendszeresen ittam, mindenre vissza tudtam emlékezni, akár megtörtént, akár nem. 

A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye. 

Leszokni a cigarettáról a világ legkönnyebb dolga. Én csak tudom, legalább ezerszer megcsináltam már. 

A valódi bölcseknek két fajtája van. Az egyik öngyilkos lesz, a másik állandóan itallal bódítja szellemi képességeit. 

Óvakodj az orvosi könyvektől, belehalhatsz egy nyomdahibába. 

A hazugságnak három fajtája létezik: hazugság, szemérmetlen hazugság és a statisztika. 

Ha felidézzük, hogy mindnyájan őrültek vagyunk, az összes rejtély eltűnik és az élet dolgai magyarázatot nyernek. 

A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró kályhalapra ülni. De hideg kályhalapra sem. 

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt. 

Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!

Akik (...) úgy vélik, hogy a kaland veszélyes, maradjanak csak a hétköznapok rabságában, és meglátják, hogy idő előtt meghalnak.

Amikor egy falevél lehull a fáról, vajon úgy érzi-e, hogy legyőzte a hideg? A fa azt mondja a levélnek: "Ez az élet körforgása. Talán azt hiszed, hogy meghalsz, de valójában bennem élsz tovább. Neked köszönhetem, hogy élek, hiszen általad lélegeztem. Azt is neked köszönhetem, hogy szerettek, mert árnyékot tudtam adni a fáradt vándornak. A te nedved az én nedvem: mi egyek vagyunk."

A vonzó ajkak érdekében mondj kedves szavakat. A kedves szemekért keresd a jót az emberekben. A karcsú alakért oszd meg ételed az éhezőkkel. A szép hajért hagyd a gyermeknek, hogy ujjaival végigsimítsa naponta. A lelki egyensúlyért sétálj azzal a tudattal, hogy sohasem vagy egyedül.

Ha valódi érzelmeid vannak valaki iránt, nem taszíthatod le őket egy mély, sötét verembe, reménykedve, hogy elmúlnak. Együtt kell élned velük.

...és aztán eljött az a nap is, hogy nem számoltam tovább a pofonokat. Nem volt értelme. Csak néztem előre kábán, és azt vettem észre, hogy már meg sem rebben a szemem. És esküszöm nevettem akkor, pont úgy, mint mikor végre szakadni kezd az eső, és egyáltalán nem bánom, mert úgyis vizes leszek. Aki él, annak úgyis fájni fog, és azon a ponton már nem érdekelt, a sok szöveg, a tanulságról, a sorsról, arról, hogy ennek a jövőben meg lesz a haszna. Egyszerűen csak engedtem, hogy történjen, ahogy történni akar.

A szerelem ott van a mindennapokban. Találd meg először a pillanatban, hogy felismerhesd valakiben. Nagy csalódás lesz, ha kizárólag mástól vágysz rá. Lásd meg egy pillanatban, egy ölelésben, egy csodában, egy telefonhívásban, egy dalban, egy hangban, bármiben, hiszen ami szeretetből, szívből készült, az bizony mindig többé tesz, feltölt, csak merned kell elfogadni azt, ami szerelmet ad, mosolyt, boldoggá tesz, hiszen a valódi szerelem először a mindennapokban születik meg, ott kell észrevenni, befogadni, meglátni. Az, aki erre képtelen, valójában hiába várja, hogy majd valakitől megkapja az érzést. Amíg nem tanulod meg észrevenni magad körül, magadban, az életedben, addig esélytelen, hogy bárki teljessé tegyen.

Néha csak vannak dolgok, amikkel nem tudsz mit csinálni, mert tőled jóval nagyobbak. Nem tudsz rájuk hatni, akármennyire is szeretnél. Egy dolgod marad: alkalmazkodsz hozzá és a saját hasznodra fordítod – ha tudod. Aztán egyszer majd azon kapod magad, hogy élvezed. Élvezed az esőcseppeket, ahogy az arcodon koppannak, élvezed, hogy érzed, van valami, ami tőled nagyobb. Valami, amivel semmit sem tudsz kezdeni. A Sors is ilyen. Hihetjük, hogy mi irányítjuk, de valójában csak az intuíciónk, a megérzéseink után megyünk. Én legalábbis biztosan. Az intuíció pedig a Sorssal dolgozik össze, aminek a munkáját vagy élvezed, vagy befogod a füled, hogy te bizony nem akarod hallani. De halld meg. Halld, érezd, hallgass rá, mert egy életed van. Egyetlen egy, és most kell összeraknod mindent úgy, ahogy érzed. Nem máshogy. Csak úgy.

Néztél már bele egy olyan személy szemébe, akit szeretsz és jöttél rá, hogy az ember, akit ismersz, eltűnt?

A pillanatok nem vesznek el soha. A legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk.

Csináld amit szeretsz, szeresd amit csinálsz.

Vannak nagyszerű emberek, akikkel rosszkor találkozunk. És vannak emberek, akik attól nagyszerűek, hogy jókor találkozunk velük.

forrás: a képen.

Ha színház az egész világ, akkor én akarom kezelni a süllyesztő ajtaját.

Mindenki egy törtszámhoz hasonlít. A számláló azt mutatja, hogy valójában miféle ember, a nevező pedig hogy mit képzel önmagáról. Minél nagyobb a nevező, annál kisebb a törtszám értéke.

Hétvége után mindig az első 5 nap a legnehezebb. 

forrás: http://dreams-idezetek.blogspot.hu/

Szerintem szeretni valakit annak ellenére, hogy az emberek mit gondolnak róla... bátor dolog. Szerintem az, hogy nem félsz sírni a fürdőszoba padlóján, ez bátor dolog. Tovább lépni is az. De nem számít mit vág hozzád a szerelem, hinned kell benne. Hinned kell a szerelmi történetekben, a szőke hercegben, és az örökkön örökké -ben.

Felesleges időtöltés azon rágódnod, vajon hová vezet az út. Neked csupán az a feladatod, hogy megtedd az első lépést. A többi úgyis jön magától. :)

Mi a legviccesebb az emberben? Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna.