Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél.
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél.
Még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél.
Ne mondj semmit még, mert nem vagy, nem jöttél.
Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszunk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk.
Most még ne add nekem, mit mástól elvettél,
Most még ne mondd, már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat,
melyekből élet fakad, melyek vége nem a pokolba szakad,
majd ha megszültük egymást, nagy vajúdás után,
akkor mondd, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben, hisz fut az út alattunk,
rohanó fák takarnak roncsokat, mit látni nem akartunk,
lerombolt vágyak mellettünk, melyek közt lelkek bolyonganak,
akik közt megszűnt a kapcsolat, csak látszat az, mi megmaradt.
Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár,
légy te a vándor, ki végül hazatalál,
de én had mondjam azt, szeretlek, s ezért én elmegyek, hogy ne bántsalak,
ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé
értelmet kap mi volt a volt, s mi volt miért.
Egyet meg tudsz majd biztosan, lesz egy üzenet:
Volt valaki, ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek, mert szeretlek.
Szeretlek, örökké. 

Vannak pillanatok az életben, amikre örökké emlékezni fogok. Nem azért, mert fontosak voltak, hanem mert akkor itt voltál.

Nem merem kimondani az örökké szót. Senkinek, soha. Inkább mondom Neked, hogy mindig. Mindig, addig, amíg lehet, amíg úgy kell lennie. Mindig szeretni foglak, de csak addig, amíg minden úgy akarja, hogy szeresselek. Mindig megpróbálok majd neked segíteni, de csak addig, amíg minden lehetőségem meg van rá. Mindig várni foglak, de csak addig, amíg úgy fogom érezni, hogy hiányzol. Mindig csókollak majd, de csak addig, amíg úgy érzem, hogy vágyom rád. Mindig veled leszek, de csak addig, amíg úgy érzem, hogy nem tudok nélküled élni. És ha majd úgy kell lennie, hogy a mindig a 'soha többé' - re változik, sajnálni fogom. Nagyon. De addig élvezz ki minden percet, mert az elmúlt napokat soha nem kaphatod már vissza. Köszönj meg minden szépet az élettől, minden kis apró dolgot, amit kapsz, én is ezt teszem. Téged is már százszor megköszöntelek a sorsnak. És tudod, az örökre soha nem is létezett. :)