MERENGÉSkarodban sírtam vagy öledben nevettem,de a boldogság varázsa elsiet felettemcsókodért rajongtam ajkadért remegtem áldott a perc mikor tebeléd szerettemvan hogy egy azon kezdet és a vég,van hogy a szerelem magában nem elégmert bár tudtam éreztem,szeretlek mégis, minden erőmmel küzdve feledlekmost kívánom végy erőt magadon,utolsó csókommal engedlek szabadonmert karodban sírtam öledben nevettem,de még nem volt soha akit ennyire szerettemKovács Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése