Az élet mindig ad egy második lehetőséget. Úgy hívják HOLNAP.

Az értelem csodákra képes, a hülyeség mindenre.

Találj valakit, aki mellett nincs játszma vagy színészkedés, aki elfogad úgy, ahogy vagy, mégis változásra bír. Azzal, hogy ismer, hogy minden álcád mögé belát, és lazán rávilágít az igazságra, amit vagy felfogsz, vagy nem.

Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.

Csendben ülünk, és figyeljük a körülöttünk lévő világot. Egy élet kellett hozzá, hogy ezt megtanuljuk. Úgy tűnik, csak az idős emberek tudnak egymás mellett szótlanul ülni úgy, hogy mégis jól érzik magukat. A fiatalok türelmetlenek, és folyton úgy érzik, meg kell törniük a csendet. Kár, mert a csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.

/Szerelmünk lapjai/ 

A bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem fájdalmad. Ha sírsz, én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. Együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést, és így együtt járjuk végig az élet rögös útját.

/Szerelmünk lapjai/

Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak , ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különbözünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc olyan mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem. 

/Szerelmünk lapjai/ 

Ha elárul valaki, akit szeretsz, az nem múlik el nyomtalanul.

A legsötétebb pillanatainkban, mikor lepereg előttünk az élet, rábukkannunk valamire, valamire, ami kitartásra késztet, ami tovább hajt előre.

Senki nem tudja mindenre a választ, és néha az a legjobb, ha bocsánatot kérünk, és magunk mögött hagyjuk a múltat. Máskor a jövőbe kell néznünk, és tudnunk kell, hogy ha azt hittük, már mindent láttunk, akkor az élet még mindig meglephet minket, és mi is meglephetjük önmagunkat.

De egy dolgot ne felejts. Semmi sem történik véletlenül. Ha nem jön össze, ha nem sikerül, az minden bizonnyal okkal történik, azért, mert valami sokkal jobb dolog vár rád. Jobb megoldás, jobb ölelés, jobb csók.

Ne akarj boldogtalannak látszani. Vagy elfelejtetted volna, hogy mennyi és mekkora boldogságban volt részed?

Legtöbben úgy növünk fel, hogy azt hisszük: úgy büntethetünk másokat, ha nem bocsátunk meg nekik. (...) Legtöbbször tévedünk, és mi szenvedünk ilyenkor a legtöbbet.

A szerelmesek nem felejtik el egymást. Akik egykor sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak majd. Egy későbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem, nem fognak egymásra emlékezni. De érezni fogják, hogy õk ketten összetartoznak...

Úgy szeresd, ahogy mást még nem, de ne máshoz képest másképpen. Legyen Ő érintetlen, új lap, ne az összegyűrtekből újabb.

Az, hogy mi köt össze minket, néha megmagyarázhatatlan. Akkor is összetart, ha már a köteléknek el kellett volna szakadnia. Van, ami még a távolságot is legyőzi, és az időt és a józan észt; és néha egy kötelék örökké tart.

Azt, aki egyszer ránk bízta magát, soha nem szabad cserben hagyni. Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a zsenialitásba, az idiótaságba, a depresszióba vagy az eufóriába, kézen fogva, mindig együtt, akárhova tart.

A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással.

Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. .. hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van.

Néha mikor kedvetlen vagyok, vagy esetleg bunkó, és nem érted hogy miért...Ha megkérdezed,hogy mi a baj? azt mondom semmi :) Nem akarom elmondani mi bánt, mert úgyse értheted... Az átsírt éjszaka...csak mert annyira szeretlek, és nem akarlak elveszíteni... mert sokszor érzem úgy hogy itt hagysz egyedül... Mindig eszembe jutnak a szavak, a mondatok amiket mondtál, hogy mindig számíthatok rád... nekem ezek néha csak szavak..és nagyon félek...Te lehet hamar eltudnál feledni és boldogan élnéd tovább az életedet, miközben én naponta gondolok rád,és szinte csak te tudsz járni a fejemben, és a közös emlékeink...van hogy megbántasz, de én még ennek ellenére is szeretlek és ha elmennél nem tudom mi lenne velem..

Lehet, hogy lesz egyszer olyan reggelem, amikor nem az ő arcát látom rögtön, ahogy kinyitom a szemem. Vagy lesz egy álmos augusztusi délután, amikor nem tudom már felidézni, hogy egészen pontosan hol is voltak a szeplők a jobb vállán. Egy nap talán nem fogok hallgatózni a hóesésben, és az ő lépteit hallani.

Amikor napok múlva is ugyanúgy érzed az illatát, és még mindig visszhangzanak a fejedben a mondatai, vissza tudod idézni, milyen amikor csókol, és hogy milyen jó azt érezni, amikor átölel, és úgy érzed, semmire nincs szükséged rajta kívül. Emlékszel a mosolyára, és arra, hogy a füledbe súgta halkan, hogy szeret. Amikor minden egyes búcsúzáskor úgy érzed, egy kis rész meghalt belőled, mintha kiszakították volna a szívedből. Amikor nem tudsz várni, hogy újra lásd, amikor pedig újra találkoztok, legszívesebben a nyakába ugranál, esetleg meg is teszed. Amikor egy életre elegendő sem lenne elég belőle, nem tudsz vele betelni, vele kelsz és fekszel, állandóan a fejedben jár. Nos, ez a szerelem.

Minél fontosabb egy érzelem, annál nehezebb kifejezni.

Nem vagyok kövér, csak jól látszom.

Merj féktelen lenni, amikor találkozol azzal az emberrel, akire epekedve vágytál.

A mosoly nem fizeti be a lakbért, de megspórolja a pszichoterápia költségeit.

Fordítva kellene: 

Először kellene meghalnod, hogy túl legyél rajta.

Aztán elmész egy öregotthonba.Kirúgnak, mert túl egészséges vagy, megkapod a nyugdíjad és amikor elkezdesz

dolgozni, első napodon egy aranyórát kapsz ajándékba.

40 éven át dolgozol, amíg elég fiatal nem leszel,hogy élvezd a visszavonulásod.

Alkoholizálsz, bulizol és felkészülsz a középiskolára.

Általános iskolába mész, gyerekké válsz, játszol,semmi felelősséged, csecsemő leszel, visszamész, az utolsó 9 hónapodat lebegéssel töltöd olyan luxuskörülmények között, mint a központi fűtés, gyógyfürdő vagy szobaszerviz.

ÉÉÉs végül befejezed egy nagy gigantikus orgazmusként. :DD

Ha olyan magas lennél, mint amilyen hülye, hónod alatt dörögne az ég! 

Ezt csak szimplán..tudod, amikor ülünk egymással szemben..vagy fekszünk, tudom is én. És annyi kimondatlan szó kering a levegőben, hogy megtölti a szobát. Szép lassan. És akkor, amikor egymásra nézünk, és meglátom a szemed. Belenézek a tiszta, mély tekintetedbe... És akkor egyszerűen csak tudom. Nem érzem. Tudom. Tudom hogy szeretsz. :)

Akit a jó Isten neked teremtett, azt még az ördög is utánad tolja talicskán!

Ha van rosszabb annál, mikor nem értik meg, az az, ha tökéletesen megértik az embert, mielőtt esélye lenne egy jót duzzogni a meg nem értettség miatt

Ha színház az egész világ, akkor én akarom kezelni a süllyesztő ajtaját.

Ha elesel, én ott leszek.

                                 -Padló.

Mindenki egy törtszámhoz hasonlít. A számláló azt mutatja, hogy valójában miféle ember, a nevező pedig hogy mit képzel önmagáról. Minél nagyobb a nevező, annál kisebb a törtszám értéke.

Hétvége után mindig az első 5 nap a legnehezebb. 

forrás: http://dreams-idezetek.blogspot.hu/

A csoda itt lakik közöttünk. Itt él velünk, itt jár közöttünk, veled van az utcán, a munkahelyeden, az otthonodban. Melletted ül az asztalnál, ott fekszik ágyadban, sorban áll veled a boltban. Mindenütt ott van. Nem látod, de ott van. És várja, hogy megszólítsd. Mert csak ennyit kell tenned. De te félsz tőle. Mert azt hiszed, megfoghatatlan, elérhetetlen, rejtélyes. Hogy nincs. Ezért lemondasz róla. Pedig csak meg kell szólítanod. Elmondanod neki, hogy mit szeretnél, mire vágysz. (...) És a Csoda teljesíti.

Van az egész... Az egész, amit, ha kettévágsz, már nem lesz teljes, nem lesz elég. Az egész azért egész, mert éppen akkora, éppen annyi, amekkorának, amennyinek lennie kell. És ha kettévágtad, és megpróbálod újra eggyé tenni, már nem sikerül, vagy nem lesz tökéletes. Nem lesz teljes, nem lesz elég. Nem jobb lesz, hanem rosszabb. De van egy kivétel. Van valami, ami attól lesz tökéletes, hogy kétfelé választották. Különös, de így van. Az egyet ketté kell választani, hogy aztán valaha, valahol újra egy lehessen. És tökéletesebb legyen, mint a kezdetkor. Több... és jobb. A két fél járja a maga útját. És az út során gazdagodik. Tapasztalatokat szerez, kincseket gyűjt, megismeri a világ csodáit. És egy napon... igen, egy napon találkozik önmagával. És megtörténik a csoda. A lélekcsoda. A sok-sok kincs eggyé lesz, és sokkal többé válik. Így a két fél az egyben már nem egy lesz, hanem annál sokkal, sokkal több. Egész.

Mindenkinek van egy élet-könyve, ahol a sors rója egymás után a sorokat, és más embereket is beleír a sorsunkba, egy-egy oldalt szentelve nekik. Az én könyvemben még a margóra is a te nevedet írta.

Szerintem szeretni valakit annak ellenére, hogy az emberek mit gondolnak róla... bátor dolog. Szerintem az, hogy nem félsz sírni a fürdőszoba padlóján, ez bátor dolog. Tovább lépni is az. De nem számít mit vág hozzád a szerelem, hinned kell benne. Hinned kell a szerelmi történetekben, a szőke hercegben, és az örökkön örökké -ben.

Azt mondta, ha szeretem, elengedem. Elengedtem.. És most nem maradt más, csak a TÁTONGÓ ÜRESSÉG!

 Néha egyszerűen csak tovább kell majd lépned, ha valami rossz történik. Ez egy fejezet lesz a múltadban, de vigyázz! A könyvet sose zárd be. Csak lapozz tovább :) 

Olyan vagy mint az Enter; ütnélek minden mondat után.

Azt akarom, hogy soha ne érjen véget...

Mindenki azért él, mert van egy darabka hely, amit be kell töltenie, és ezeknek a daraboknak passzolni kell egymáshoz, mint egy nagy kirakós játékban.

Kínzó fej vagy hátfájás? Ilyenkor minden perc számít én kipróbáltam a matematikát. 3+3.. kipróbáltam tényleg hat.

Az idő.. túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak és túl rövid azoknak, akik örvendenek. De azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít.

Néha csak azért bocsátasz meg valakinek, mert nem akarod elveszíteni az életedből.

Nem merem kimondani az örökké szót. Senkinek, soha. Inkább mondom Neked, hogy mindig. Mindig, addig, amíg lehet, amíg úgy kell lennie. Mindig szeretni foglak, de csak addig, amíg minden úgy akarja, hogy szeresselek. Mindig megpróbálok majd neked segíteni, de csak addig, amíg minden lehetőségem meg van rá. Mindig várni foglak, de csak addig, amíg úgy fogom érezni, hogy hiányzol. Mindig csókollak majd, de csak addig, amíg úgy érzem, hogy vágyom rád. Mindig veled leszek, de csak addig, amíg úgy érzem, hogy nem tudok nélküled élni. És ha majd úgy kell lennie, hogy a mindig a 'soha többé' - re változik, sajnálni fogom. Nagyon. De addig élvezz ki minden percet, mert az elmúlt napokat soha nem kaphatod már vissza. Köszönj meg minden szépet az élettől, minden kis apró dolgot, amit kapsz, én is ezt teszem. Téged is már százszor megköszöntelek a sorsnak. És tudod, az örökre soha nem is létezett. :)

Nem akarok mást, csak hogy ne unjam meg. Nem akarok mást, csak hogy elég izgalmas legyen. Izgalmas annyira, hogy lekössön, hogy rá figyeljek, hogy ne érdekeljen más. Törődjön annyira, hogy ne taszítson, de megtartson. Szeressen úgy, mint senki más, de csak annyira, amivel nem fojt meg. Talán van ilyen, talán nincs. Lehet, hogy még meg sem jött. Fene tudja. Úton van.

Van az a pasi, aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz. Megért, szeret, veled van, támogat, és nem adja fel. Lehet, hogy nehéz lesz, de végigcsinálja, mert tudja, hogy semmit sem adnak könnyen. Higgy benne, és megkapod. Akard, várd, és jönni fog. De ha jön, ne sétálj el mellette. Vedd észre, és vigyázz rá. Szeresd, de ne fojtsd meg a szereteteddel. Adj meg neki mindent, törődj vele, de hagyd meg a szabadságát. Élvezd, hogy van, hogy segít, hogy támogat, de ne vedd magától értetődőnek, hogy ott van. Becsüld meg.