Először csak egy álom voltál, egy elérhetetlen álom... Utána valóság lettél, egy felfoghatatlan valóság... És most már csak egy emlék vagy, egy felejthetetlen emlék...:\♥

Elengedni a múltat nem könnyű, de ha van kiért, akkor megéri!

Nem is tudom mi a rosszabb, megtalálni és tudni, hogy nem kellesz neki, vagy örökké keresni..

Nehéz foglalkozni valakivel, amikor tudod, hogyha egy lépést előre lépsz, beleszeretsz, és ha egyet visszalépsz, elromlik a barátságotok.

Elegem van a világból, a holnapból, a mából,
elegem van az emberekből, magamból és másból,
Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,
elegem a megválaszolatlan kérdésekből.
Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,

Elegem van most már feladom a harcot.
Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,
Én, pedig csak némán állok az akasztófa alatt!

'Lehet, hogy én még nem akarok találkozni a herceggel. Lehet, hogy még randiznom kell néhány udvaronccal, lovászfiúval, kertésszel, vadásszal, törpével, mielőtt azt akarnám, hogy valaki megmentsen.'

T.G.I.F.

- hiányzik?
- nem tudom.
- ezt nem lehet nem tudni.
- pedig nem olyan egyszerű. amikor olyan helyen vagyok, ahol régen együtt voltunk vagy elsétálok a bolt mellett, ahová együtt jártunk vásárolni vagy ha meghallgatok egy zenét, amit még ő mutatott, a gyomrom rögvest görcsbe rándul. eszembe jutnak az emlékek, a boldog reggelek, a soha ki nem hunyó láng, amikor megcsókolt. ilyenkor hiányzik. de, ha arra gondolok, hogy mennyit sírtam, hányszor álltam értetlenül egy egy vita előtt, hogy mindig bennem volt a hiba, ő soha sem tévedhetett, akkor csak annyit mondok: jobb ez így. szóval nem tudom. nagyon nehéz.

- és mi történik, ha meglátod?
- tudod, magam köré építettem egy falat, hogy semmiképp se tudjon ártani nekem. de, amikor meglátom az addig felhúzott védőfal összedől. onnantól kezdve megint jönnek a kis pillangók a gyomromba, a nehéz lélegzetvétel és a 'mi lenne, ha' kérdések sorozata.
- akkor ne mond, hogy nem tudod eldönteni, hogy hiányzik-e.
- igazad van, hiányzik. minden mozdulata, a szavai, az érintései. de legfőképp az a tudat, hogy amikor ő velem volt, érdemes volt felkelnem..

Ahol azt érzem, hogy nem kellek, onnan elmegyek!

Nem beszélek veled, hiszen ismersz: a ’majd jön, ha jönnie kell’ reménye nekem elég. Szeretlek.. de nem alázkodom meg előtted. Majd hívsz, ha akarsz; csókolsz, ha akarsz; viszontszeretsz, ha akarsz. Már csak Te kellesz hozzá - én minden órában, minden percben hívnálak.