Amikor az álmaidat követed mindegy, hogy a száz útból, ami előtted áll melyiket választod. Kisebb nagyobb kitérőkkel ugyanabba a célba visznek majd. Bíznod kell magadban annyira, hogy tudd nem fogod elcseszni. Először a lelkedet kell rendbe tenni, és, ha az megvan, akkor ragyogni fogsz. Szivárványos színekbe fog öltözni a világ, de, ha még nem is tart hosszú ideig, ki kell használnod minden egyes percet, mert az emberek nem lesznek kedvesek. Néhányan majd azt várják, hogy hibázz, elveszítsd az önbizalmadat és összetörj. Ez viszont nem fog bekövetkezni. Mert erős vagy, megmutathatod a világnak, hogy soha nem adod fel.

Az internet világában rengeteg hasznos dolgot meg lehet találni. Még saját magunkat is megkereshetjük, ha úgy érezzük teljesen elvesztünk. Ennél már csak az a jobb, mikor valaki teljesen komolyan azt írja, hogy "ha elmondanám meg kéne öljelek" majd eltelik öt perc míg mereven bámulsz a képernyőre és érkezik egy újabb üzenet: "lol" Igen egy ideig tényleg nagyon vicces a monitor árnyékában élni, de eljön egy nap amikor ki kell lépni az igazi életbe. Meg kell mutatnod, hogy a valóságban is vicces vagy-e és tényleg önmagadat adtad. Fontos, hogy hű legyél az eredeti énedhez. Rengeteg torz tükör van, biztos a te ismerőseid között is. Akikre, ha ránézel a közösségi oldalakon keresztül a világ legmenőbb arca, az életben meg egy átlagos ember, aki alig várja, hogy egy hamis világban ő legyen király. Előbb vagy utóbb fel kell ébredni, egy-két buktató után rájönni. hogy igazi emberi kapcsolatok ezen túl léteznek. Egy ölelésben, kézfogásban, közös programokban. A szeretet fontos, de egy email nem továbbítja az érzelmeket, még egy virtuális szívecske sem. Rossz úton jársz, ha azt gondolod, hogy ez így működni fog. Valahol a küszöbön túl valaki rád vár...

Én is és vigyorgok, mint kisgyerekkoromban amikor '91 kora nyarán az MTK 2:1-es legyőzése után bajnokavatás volt a Bozsikban, akkor Csepreginek, Sikesdinek és Gergornak tapsolva, ma már Szabi, Ignja, Lovrics, Vécsei és Boti a névsor, de az érzés ugyanaz, igaz.

Nem az, hogy mit érzek irántad; Hanem az, hogy mit nem érzek más iránt, de irántad igen.

 Nem igaz, hogy lehet ragyogni egyedül is. Képtelenség. Hiába szeretgeted magad, hiába fogadod el minden porcikád, hiába vagy elégedett azzal amit elértél. Kell melléd valaki, aki visszaveri a fényed, a maga legnemesebb értelmében. Ő fog ragyogtatni, a szeretetével. Az ember, akit nem szeretnek, nem ragyog. Akit nem szeretnek, az szürkévé válik. Az íztelen, dohos. Ha szeretnek, az kiül az arcodra, és attól ragyogsz. Ha egyedül vagy és elhiteted magaddal, meg a többiekkel, hogy ez így neked mennyire jó, az csak egy maszk. A világot meg kell osztanod másokkal, a naplementéket, a csokoládékat az ágyban. Kell valaki, akivel fogsz egy léggömböt, és titkokat írsz egy szelet papírra, hogy aztán közösen útnak engedjétek. Ez a ragyogás. A másokkal megosztott öröm. A többiek csak hazudnak. Boldog egyedül úgysem lehetsz. Aki ezt mondja, az vagy nem volt még egyedül igazán, vagy áltatja magát.

...és aztán eljött az a nap is, hogy nem számoltam tovább a pofonokat. Nem volt értelme. Csak néztem előre kábán, és azt vettem észre, hogy már meg sem rebben a szemem. És esküszöm nevettem akkor, pont úgy, mint mikor végre szakadni kezd az eső, és egyáltalán nem bánom, mert úgyis vizes leszek. Aki él, annak úgyis fájni fog, és azon a ponton már nem érdekelt, a sok szöveg, a tanulságról, a sorsról, arról, hogy ennek a jövőben meg lesz a haszna. Egyszerűen csak engedtem, hogy történjen, ahogy történni akar.

...nem erről van szó hanem minden másról amikor kinyitod éjjel a szemed és meglátod az arcát egy pillanatra megáll a lélegzeted mert boldog vagy.

Vicces! Néha, ha besétálsz egy új helyre, az az érzésed, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell.