Hiszek a csodákban, mert látom őket, minden áldott nap. Varázslatot a mosolyokban, megvalósult lehetetleneket, körbevesznek, boldoggá tesznek, erősebbé, hisz megadják a reményt, hogy bizony ami egyszer volt, amit már átéltem, bármikor visszajöhet.

Az egyedüllét nem összetévesztendő a magánnyal. A magány az, amitől szabadulni akarsz, mert borzalmasan érzed magad benne. Magány az, amikor a másik embertől függsz érzelmileg.

Néha ott van előtted az ajtó, mindössze annyit kell tenned, hogy kinyitod és megnézed, mit rejt.

Utálom a kétszínű embereket, mert nehéz eldönteni, hogy melyik felüket pofozzam fel először.

De akárhányszor lelassítok, és a szemeidbe nézek, még mindig érzem azt a szikrát, ami közel hozott minket, még mindig hallom a hangot a szívemben, ami azt suttogta: egymásnak lettünk teremtve.

(itt kezdődik a rész, amit a bácsi írt:)

és veled akartam megöregedni.Így is lett, és a szememben ma ugyanolyan gyönyörű vagy, mint azon a napon, amikor megismertelek.

Gyakran mondom neked, hogy amikor először megláttalak, a világ leggyönyörűbb lányát láttam. A mai napig te vagy az.

Köszönöm hogy megosztottad velem az életed.

Érted megmásznám a legmagasabb hegyet is!

forrás: a képen 

Az életben a legnagyobb kihívás találni valakit, aki ismeri az összes tévedésed és hibád, de mégis a legjobbat látja benned!

A tested az, ami szexivé tesz. A mosolyod az, ami csinossá. De a személyiséged tesz téged gyönyörűvé.