A szeretlek-en nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy.
Amikor veled találkoztam, akkor értettem meg a szerelmes dalokat és azt, hogy a szerelmesek miért táncolnak egymással. Akkor értettem meg a csókolózást és azt, hogy ez a legszebb dolog. Megértettem, hogy az emberek miért sírnak, amikor összetörik a szívüket, és hogy miért menekülnek el mindenki elől, amikor a szívük darabokban áll... Mert szükségük van egy kis térre, hogy rendbe hozzák az eltűnt szerelmük hangjával és az emlékekkel. Végül újra összerakják, hogy aztán valaki újra összetörhesse. Amikor veled találkoztam, akkor értettem meg, hogy az egész élet miről szól, és, hogy az emberek miért maradnak fent késő este valakire gondolva.
Ha bűn szeretni téged, akkor nem leszek jó.
Az a barátság, aminek vége szakadhat, sohasem kezdődött el igazán.
Akkor vagy bátor, ha csak te tudod, hogy félsz!
Bármit is teszel, abba azért gondolj bele, hogy ugyanazt a másik is megteheti veled ugyanúgy.
Úgy érzem, hogy hozzád vezetett minden az életemben. A döntéseim, a csalódásaim, a dolgok, amiket megbántam akkor. Minden. És amikor együtt vagyunk, úgy néz ki, hogy megérte a múltam. Mert ha egy kis dolgot is másképp tettem volna, lehet sosem találkozok veled.
Érezted valaha ezt az érzést? A magányt olyan emberek láttán, akik boldogok együtt. Amikor te teljesen egyedül vagy... mikor mész az utcán... kocsiban utazol... vagy hajóra szállsz. Egyedül, bárhol is vagy. Sokszor gondolok arra, hogy ez a világ milyen magányos és szomorú.
Köszönöm (...), hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol.
