2012. szeptember 12., szerda

A jövő ijesztő, de nem mehetsz vissza csak azért a múltba, mert azt már ismered.
Egy nap majd besétál valaki igazán különleges az életedbe, és akkor majd rádöbbensz, hogy miért nem működött eddig soha a dolog mással!
Tényleg tetszik nekem. Nem tehetek róla. Egyszerűen tetszik. Nem számít, milyen elszántan játszom meg, hogy nem így van, ettől még igaz.
Pedig pont ez a lényeg. Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él, mégis magával hoz egy másik világot. Akivel máshogy látsz, máshogy éled meg a mindennapokat. Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek és még szebbek az éjszakák. Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek. Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha nincs melletted.

2012. szeptember 9., vasárnap

Szeretném megkérdezni, mi van köztünk, hogy mit akar tőlem, vagy hogy gondol-e rám egyáltalán.. de félek, hogy a válasz jobban fájna, mint ez a bizonytalanság..
Boldogság mikor meglátod és rádnéz, mélyen a szemedbe. Fájdalom mikor ezután elfordul és elsétál melletted...
Az élet nem azt a személyt adja meg neked akit akarsz. Hanem azt akire szükséged van, akinek segíthetsz, aki megbánt, aki szeret, aki elhagy, hogy olyan emberré válj akinek lenned kell.
A könnyek szavak, melyeket a szív nem képes kimondani.