Mindenkinek van egy oka, amiért felkel reggel. 

Hazudik, aki mást, állit. Van, aki azért az emberért kel 

fel aki szintén érte mosolyodik el egy nehéz nap után. 

Van, aki azért az emberért mászik ki a melegágyból, 

akiért bármit megtenne, de az illető mégsem tud erről. 

De van a legfájdalmasabb eset. Mikor valaki azért 

kel,mert él benne a remény ,hogy aki nem szereti 

szeretni fogja s aki elment visszatér. Ide tartozik az a 

fajta aki tudja,hogy már sosem láthatja az áhított 

személyt. Mégis benne van az a törékeny valami,az az 

apró sugallat,hogy ha feláll ,majd kisétál a konyhába, 

ott fogja őt várni egy csésze meleg kávéval s kiderül a 

távozása csak röpke rémkép volt.