Kérésre Stellyke-nek: 

"A figyelem az élet elkerülhetetlen része. Nem olvadhatok bele mindig a környezetbe."

Hol mások élnek,szeretnek ,

Én eljöttem ide betegnek ,

Csókot temetni ,álmot dobni,

Nyugodt partokon nem nyugodni.

Mindig a holnapra mosolygok,

Elvágyom onnan ,ahol bolygok ,

Úgy vágytam ,ide s most már szállnék 

Óh ,én bolond ,bús beteg árnyék.

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt ,

Aki :elmegy

Szeretem a szomorú órák 

Kísérteties ,intő hívását ,

A nagy Halál ,a szent Halál

Játszi mását.

Szeretem azt aki csalódott

Aki rokkant ,aki megállott

Aki nem hisz ,aki borus:

A világott.

Az angyal ruhábba bújt ördögöt bizony csak a legügyesebb szakértők képesek felismerni ,s az ördög oly gyakran folyamodik ehhez az álöltözethez ,hogy egyáltalán nem biztonságos dolog angyalokkal szóba állni.

Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.

A fantáziavilágomban minden remekül működik, de néha szükségem van arra is, hogy valóra is váljon.