Idővel majd elhiszed, hogy hálásnak kell lenned a pofonokért. A legnagyobbakért, a kisebbekért, az összesért, mert ők visznek el odáig, ahol most vagy. Pontosabban az, ahogy kezeled őket. Hagyod, hogy lenyomjanak a földre, vagy akár könnyes szemekkel is, de harcolsz tovább - mert az élet erről szól. Arról, hogy hányszor állsz fel. Lesz majd amikor kevesebbet zuhansz. Amikor nem lesz annyi pofon. De addig még tanulnod kell - sokat. És pont ez a jó az egészben, hogy képes vagy rá.