Sziasztok!
Mindenkinek jó hosszú hétvégét!:) Mostanában kevesebb idézetet hoztam,de bepótolom!:D
Tegnap Agárdon a Pálinkafesztiválon voltam, Tolvai Reni lépett fel, tök jó volt.:D
Igazából már nem bánom, hogy az élet így
pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt
ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta
naivitást, ami belőlem áradt. Hittem az
embereknek, mi több: megbíztam bennük.
Hiszen mért ne tettem volna? Azt hittem
mindenki jót akar a másiknak és szem
előtt tartja az érzéseit. De nem. Az
emberek kétszínűek és ott rúgnak a
másikba ahol tudnak. Olyan pofont kaptam
az élettől, hogy biztosra vettem: ebből
nem állok fel. Aztán teltek a napok, a
hetek és összeragasztottam a szívem.
Most egy kődarab dobog a mellkasomban
szemernyi naivitás nélkül. Sikerült
felállni a padlóról és erősebb lettem,
mint valaha. Nem hiszek, és nem bízom az
emberekben, de elindultam egy úton… Az
úton ahol megtalálhatom az igazi
önmagam.
„Minden kivételes ajándék a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint neki...... aki már nem tud mosolyogni!”
Mindenkinek van egy oka, amiért felkel reggel.
Hazudik, aki mást, állit. Van, aki azért az emberért kel
fel aki szintén érte mosolyodik el egy nehéz nap után.
Van, aki azért az emberért mászik ki a melegágyból,
akiért bármit megtenne, de az illető mégsem tud erről.
De van a legfájdalmasabb eset. Mikor valaki azért
kel,mert él benne a remény ,hogy aki nem szereti
szeretni fogja s aki elment visszatér. Ide tartozik az a
fajta aki tudja,hogy már sosem láthatja az áhított
személyt. Mégis benne van az a törékeny valami,az az
apró sugallat,hogy ha feláll ,majd kisétál a konyhába,
ott fogja őt várni egy csésze meleg kávéval s kiderül a
távozása csak röpke rémkép volt.
Köszönöm a pofonokat.. amiket soha sem vártam..
Mert ettől álltam talpra.. s elmondhatom bátran
Hogy szép mosollyal felelek, ha újra próbálnak bántani
Már nem fogok sírni.. nem tudnak olyan könnyen ártani
Köszönöm azoknak, akik elhagytak.. pedig Szerettem őket
Így tanultam meg.. milyen sokat jelent az őszinte Szeretet
Kik cserben hagytak.. mikor elvesztem s nem láttam a kiutat
De így jöttem rá.. kik is azok.. akiket hívhatok barátoknak..
Köszönöm azoknak.. akik ezernyi darabra törték össze a szívem
Már tudom.. hogy nem minden igaz.. ki az aki csak játszik velem
Ki az aki miatt soha nem szabad sírnom.. erősnek kell lennem..
Hiszen aki igazán Szeret.. nem hagy el.. szorítja a két kezem
Köszönöm a sorsnak, hogy annyiszor padlóra küldött
Mert mikor sikerült felállnom.. felfedeztem rengeteg örömöt
Akár egy ölelésben.. egy mosolyban.. egy rég nem hallott dalban
De láttam... hogy a boldogság igenis.. mindenfelé ott van
Erős lettem! Hiszen megtanított már rég engem arra az Élet
Hogy gyáva aki szenved! Keresni kell az igazi Szépet ♥
Néztél már ki valaha a kocsiablakon szakadó esőben?:)
Ahogy száguld az autó Te nem látsz semmit, minden elvan
mosódva körülötted.. Csak a nagy élénk fényeket veszed
figyelembe. Ami a háttérben van arra nem tekintesz, az
jelentéktelen számodra.
Pedig mennyi szépségről maradsz le ezzel.. Gondolj bele..
Vajon az életben hány ilyen érdekes pillanatot nem vettél
észre, csupán azért mert csak a fényre koncentráltál, arra,
ami a legcsillogóbb? Hány embert vesztettél el azzal, hogy
vártad a különlegest, aki kiragyog a tömegből?
Pedig néha nem a legfényesebb ember legcsillogóbb
belülről.. :)
Néha a felszín lehet átlátszó és szürke, de ami benne rejlik..
az minden kincset felülmúl!