egy ölelésbe rejteni minden kimondatlan szót,

mellkasodba fúrni arcom, hogy halljam

bordáidat rezegteti ütemtelen szívdobogásod.

napokra raktározni kezed melegségét,

ha fázna az enyém, ne félj, majd zsebre teszem,

s arra gondolok, hogy elveszett tenyeredben

az apró tenyerem. szóval ne haragudj,

csak még minden bent marad,

próbálom újratanulni, kimondani a szavakat.

megszokni, hogy ott sétálsz az egyik oldalamon,

egy rezdülésből tudod, milyen a hangulatom.

még csak ölelésekkel tudom kifejezni,

hogy sikerült magad a gondolataimba fészkelni, de

nem tudok mit tenni, nehéz elengedni, még akkor is

ha csak napok kérdése a viszontlátás. 

forrás: http://talpam.blogspot.hu/