napok teltek el, s bár úgy gondoltam, hogy nem
- közben mégis éreztem a hiányt.
csendes szenvedés volt - párnába fordulás -
vártam az éjfélt, hogy legalább betűkben lássalak.
ma meg újra hétfő és minden tele szürkeséggel,
a tea sem elég édes a kávé meg túl keserű
- elvesztem az egyensúlyt ha csalódnom kell benned.
a pohár üres - csak szomorúság gyűlt össze az alján
- citromkarika húzza össze a szám a mosoly helyett, amit te adtál.
mérhetetlen a dac bennem és félek, hogy
ellenem beszél valami gyűlölettel teli száj.
a fontossági sorrendem kész,
te valahol az élén vagy, de a tiéd még kezdetleges,
még csak illesztgetsz benne
- nem tudom, hogy kerülhetnék előrébb.
ma maradnak a néma falak és csendes betűk
a billentyűzetben.

 forrás: http://talpam.blogspot.hu/