Kezemben a kezdetleges boldogsággal csak álldogálok az ősz utolsó napsugaraiban. Hová vinnél el? elvinnél magaddal egyáltalán? Fognád a kezem, vagy csendben sétálnál mellettem? Vagy megnéznél, mint egy nippet a polcon, levennél, forgatnál a kezeidben és végül mégis otthagynál? Titkokat mesélnél vagy megfejtenéd az enyémeket? Mit keresünk mi itt egyáltalán? Kérdéseim sorakoznak a cipős polc mellett, s reggelente felveszem őket is sorra. Hordozom magamban mind. Idegenek illatát érzem a buszon a tiéd helyett, elsuhanó arcokban látlak újra és újra. Esténkét arcomra rajzolt mosolyom reggelre már nem illan el, szavakból rakom össze a helyzetjelentésünket. Ki fogsz tartani?