szeretnék írni Rólad.
a nevetésedről,
a furcsa színű szemedről,
a figyelmességedről,
az őszinteségedről, illedelmességedről,
az ingedről, a kezedről,
a legfinomabb teáról meg
a mekis kóláról, amitől megfagyott a kezem és
a medúzáról, amit a kocsi párás üvegére rajzoltunk.
a napszemüvegedről
(- nem áll jól soha egy napszemcsi sem.
- nagyon jól áll ez a szemüveg!)
bárcsak minden nap kedd lenne,
vagy legalább csak a vége.
ha mindig ott ülnénk, két kicsi pontként a
kocsiban vagy a buszmegállóban. és tényleg
varázsló vagy, hoztad magaddal a Napot, ahogy
ígérted. csillagokról beszéltél meg a Holdról,
és hoztál esernyőt mert én soha.
a véletlen műve, hogy a kedvence zenéink szóltak a rádióba,
te meg énekeltél én pedig csendben
mosolyogtam, tartottam a kólád és szorítottam,
mert a bordák mögött túl hangosan kalapált a szívem.
olyan érzés, mintha már évek óta kocsikáznánk
és ismerném minden rezdülésed:
félszavakból,
szavak nélkül - tekintetből,
összenézés és kacagásokból.
mindenről írnék, s közben írok is de mégsem.
karakterekbe nem fér az érzés de valahogy belém sem.
nincsenek rá megfelelő szavaim.
szeretnék írni Rólad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése